Ezt a bejegyzért már itthonról, Pestről írom. Fura, hogy számítógépen, normál billentyűzeten, gyorsan haladva tudom megtenni- annyi előnye volt az ottani technológiámnak, hogy mivel a szilikonbillentyűzeten nagyon lassan lehet gépelni rengeteg hibával, így viszonylag sok időm volt közben átgondolni az épp aktuális történéseket..
Szóval tegnapelőtt reggel, mivel fél 9-kor kellett elindulnunk, így a 7 órás kelés mellett döntöttünk. ..és kezdtem megszokni ezt az átállást. Az időeltolódással már nem volt bajom , csak a "hajnali" kelésekkel nem voltam kibékülve.
A reggeli (aminek a minőségét és mennyiségét ne firtassuk) után fél 9-kor valóban el is indultunk Pinnawala felé. A Dambullától odáig vezető utat 3-3,5 óra alatt sikerült megtenni. Pont jókor érkeztünk mert az ott nevelt elefántokat terelték be 12-kor egy, a közelben lévő tavacskától. 2 féle belépőt lehet vennni (belépő!!!); az "Állami" és a "privát". Az állami részben kb. 3-4x annyi elefánt van, ám de vadak, ergo a közelükbe sem lehet menni. A Privát részen olcsóbb is a belépő- itt már felülhetsz az állatra, a közelébe kerülhetsz. Mivel eszünk ágában sem volt elefántra ülni, így az állami részre mentünk be. Először a tóhoz, ahol láttunk a kb. 40-50 db elefántot, majd kivezették őket egy sétálóutcán át, átszelve a főutat is a parkjukig. Ott aztán testközelbe kerültem egy kölök elefánttal, ugyanis "kezet fogott velem"- oké, nyilván kaját várt, dehát nekem ez akkor is csoda volt.
Folytattuk utunkat Colombo felé (megálltunk egy helyi étteremnél ahol fejenként kb 200 rúpiáért ehettünk, rengeteget- Saman is velünk evett, ugye kézzel, pedig ez náluk abszolút nem szokás, hogy leülnek a turisták mellé étkezni), ahol végülis az első nap használt szállodában vettünk ki egy szobát (sikerült ugyanazt megkapnunk újra). Viszonylag normális idő alatt értük el a belvárost, majd a hoteltól kb 300 méterre mindent lezártak még a gyalogosok elől is, mivel egy indiai miniszter tett látogatást SL-n, szóval ott álltunk az autóval 1 órán át. Mivel már Pinnawalan is esett az eső és ez Colomboban is így volt, nem indultunk el este várost felfedezni, csak célirányosan egy indiai étteremben ettünk, ahol első nap is, illetve a vele szemben lévő boltba mentünk be némi ezt és azt venni növelve az így is óriásira duzzadt hazahozandó cuccok mennyiségét.
A vicces a dologban az volt, hogy akivel az első napon ismerkedtünk össze magyar ember szintén visszajött az utolsó napra, így együtt reggeliztünk- a hotelban rengeteg és elég jó ételek vannak. Tapasztalatokat cseréltünk, nevetgéltünk, majd elbúcsúztunk, mivel ők Turkish-sel jöttek haza (a reptéren aztán újra összetalálkoztunk :) ). Eztán nagy nehezen összepakoltunk, és újra nyakunkba vettük a várost, de csak a Liberty Plazaig jutottunk- a hoteltől 500 méterre) ahol ismét nekiálltunk szuveníreket és ajándékokat gyűjteni. Idő közben ismét leszakadt az ég, így a plaza előtti teraszon gyönyörködhettünk egy ideig a szakadó esőben.
3 körül jött értünk Saman, aki aztán a Colomboban lévő zöldségpiacra vitt minket (ez kb 500 méterre volt attól a bazártól, amit első nap piacnak hittünk). Elképesztő látvány és illatkavalkád fogadott; rengeteg féle zöldség, gyümölcs, halak, színek, helyi árusok, tömeg, az igazi ázsiai nagyvárosi forgatag..
Innen aztán a reptérre mentünk, ahol ismét elkezdődött a rettegésem a security checktől, ugyanis a táskámban ipari mennyiségű füstölő volt, de szerencsére abszolút semmi probléma nem akadt. Elsőként egy másfél órás utunk volt Maléba, a Maldív szigetek fővárosába- mivel este repültünk, így sajnos semmit nem lehetett látni a szigetekből. :( Itt aztán a gép 90%-a leszállt, és kezdetét vette a bonyodalom. Ugyanis a 300valahány fős gépen maradtunk 27-n a 26 helyett, és nem tudták megtalálni, hogy ki is az a plusz 1. Aztán végülis valahogy megoldódott a dolog és újra teltházas fedélzettel indultunk tovább a 4,5 órás útra Dubai felé. Felszállás után azért lehetett valamicskét látni a szigetek fényeiből. Dubaiban már előre foglaltunk egy lounge-t, ugyanis 6,5 órát kellett várni az átszállásra. Aludni sajnos nem tudtam, mivel más várakozó emberek nem igazán voltak tekintettel fizikai állapotunkra.. Nagy nehezen eltelt az idő, felszálltunk a Budapesti járatra és kezdetét vette a 6 órás hazaút.
Itthon, mikor kiléptem a terminálból 7 fok fogadott, szürkeség, a megszokott, de mégis újnak tűnő világ. Aznap nem tudtam elaludni (pedig 30 órája voltam ébren és 13 óra körül értünk haza). Este 11 körül kezdtem eme bejegyzés írását és fél 12 körül feladtam, miután a felét megírtam. Másnap elmentünk egy hipermarketba bevásárolni, és itt ért az első sokk; miután megszoktam, hogy bátran mosolyoghatok, szóba elegyedhetek bárkivel, ezt az üzletben elég agresszívan, lenézően kezelték. Az alvással még mindig nagy bajaim vannak- tegnap este tízkor éreztem, hogy álmosodom, de csak fél 1 körül sikeredhetett elaludnom, és reggel 6kor már fenn voltam. Ma lesz az első rendes munkanapom is. Érdekes lesz újra a "régi kerékvágásban", BKV, tömeg, munka, tanulás..
Hiányzik Sri Lanka, az emberek, a mentalitás, a színek, illatok, óceán, az állatok. A válasz az örök kérdésemre; tudnék ott élni. De még mennyire..
2015. március 17., kedd
2015. március 12., csütörtök
12., 13., 14. nap- Ella, Kandy és Dambulla
Rég jelentkeztem be és eléggé elmaradtam a történések beszámolásával..
Otthon azt hittem, milyen jó dolog lesz majd nap mint nap leülni a tablet elé és beszámolni egy egy adott napról. ..és az is, jó megosztani az élményeket és írás közben visszaemlékezni, de abba nem gondoltam bele, hogy ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nehezebb írni. Az ember feldolgozza a látottakat, átélteket, elmélkedik, átértékel magában olyan dolgokat, amikben egész életében szent meggyőződéssel hitt.. dehát muszáj, nyilván nekem is jó lesz később visszaolvasnom, és hát nagyon jóleső érzés, amikor valaki arról számol be, hogy szinte érzi mindazt, amit eme blogban én leírtam. Ez nagyon jó. :)
Szóval miután elbúcsúztunk Lacáéktól és Armand is kellő képpen lefárasztott ( :) ), fél 10 körül jött értünk Saman (igen,igen, Sámán- mikor rákérdeztünk persze Ő is röhögött), aki végigvezeti nekünk, velünk az 5 napos szigettúrát. Elindultunk Ellaba. Kb. 6-6,5 órás autóút vezetett odáig. Út közben megálltunk egy kis faluban rotit (helyi, sült tésztába csomagolt currys zöldségek) venni, néha néha fotózni, mert hogy bőven volt mit. Az utunk a hegyeken keresztül szerpentines utakon vitt, ahol az ide települt kis falvak és a természet szépsége egészen különlegesen szem és lélekgyönyörködtető. Azon házakra és körülményekre, amiket otthon lefújolsz, itt azt tudod mondani- persze mindennel tisztában léve- hogy csodálatos. A helyi emberek is csodálatosak, de ezt most már a sri lankai emberek egészéről el tudom mondani. Mindenkinek van egy jó szava, egy mosolya, kedves gesztusa az idegenek felé IS..
Ellaban a szállodánk konkrétan a hegyoldalban helyezkedett el, kb. 800-1000 méter magasan, ahonnan a környékbeli hegyek- völgyek panorámáját lehetett csodálni. A szálloda egy menedzsere, Manu egy eszméletlen jópofa ember; mintha a fiatal Bob Marleyvel találkoznál aki mindenen mosolyog, nevet, és valami földöntúli kedvesség árad belőle. Egyébként ez a fajta kedvesség és figyelmesség a hotel teljes személyzetéről elmondható. Kis pihenés után elindultunk hegyet mászni- velünk szemben volt a Little Adams peak, amiről el nem tudtuk képzelni, hogy mekkora kerülőt kell megtenni a megmászásához. Végül egy kb. 2,5 órás túra után "csak" Ella városba érkeztünk meg, ahol egy elfogyasztott ananász lassie, jegeskávé és rengeteg ásványvíz után tuktukba ültünk, és így tettük meg a visszafele utat a hotelig. Este a vacsoránál beszélgettem Manuval, és kértem tőle egy listát népszerű helyi énekesekről, amit meg is kaptam, de a net minősége miatt ezidáig még nem tudtam meghallgatni. Vacsora után leültünk végigbeszélni a túra többi programját Samannal, ahol végülis kiderült, hogy baromira nem lesz időnk végignézni mindent, amit szeretnénk, mert ugyan ha csak azt vesszük, hogy Ella 209 km-re van Galle-tól, akkor az teljesen jól hangzik- de ugye ezt az utat 6,5 óra alatt tettük meg... Gabi ezen dolgokról sajnos elfelejtett beszélni, mint ahogy arról is, hogy a belépőkért külön kell mindenhol fizetni, azoknak az ára pedig néhol nem is olyan kevés. Ezek már a sokadik kellemetlen meglepetések voltak. Az est ezen pontján hallottam azt, hogy a magyarok ilyen helyzetekben túlságosan egymásra hagyatkoznak félretéve a helyiek esetleges tanácsát, és ugye a magyar ember egy másik magyar emberben túlságosan megbízik, emiatt pedig gyakran pofára is esik. No igen..
Másnap reggel 9kor indultunk Kandyba, közben a teaültetvényeket útba véve. A világ legjobb teáját Sri Lankán termesztik és állítják elő. Néhány órás autóút után elérkeztünk a smaragdként ragyogó, teraszos teaültetvényekhez. Szintén lélegzetelállító látvány, ahogy kúsznak fel a völgytől egészen a hegytetőig. Kb. 1 órát autózhattunk eme látvánnyal kísérve, amikor is Imi rákérdezett, hogy hát milyen nagy is ez a teaültetvényezés. A válasz az volt, hogy mi csak egy kicsike részét láttuk... Valóban, Sri Lanka a világ minden tájára importál, szóval kell a hely a gyönyörű cserlyéknek. Újabb 40 perc autózás után álltunk meg egy teafeldolgozó üzemnél. Az illat, ami körüllengte... a friss feketetea és a frissen nyírt zöld növény illatának keveredése.. részletesen bemutatták, hogy hogyan, hány féle képpen, hány féle, fajta teát állítanak elő. Nagyon érdekes volt. Azután meginvitáltak egy csésze friss, helyben gyártott teára. Én természetesen az erősebb fajtából kértem, természetesen a tejről megfeledkezve. 10 perc után éreztem, hogy van baj.. pár perccel később minden légvételnél azt éreztem, hogy az elmúlt 2 hét alatt elfogyasztott ételeket nem illő módon fogom prezentálni (hányni fogok, durván, ordítva). Aztán végül kértünk egy csésze tejet (no, no parmalat, mizo vagy egyéb dobozos- ez kérem ízét tekintve frissen fejt és forralt volt) ami segített megoldani a helyzetet. Megnéztünk egy gyönyörű szép és elég nagy botanikus kertet, ahol végre módunk nyilt a napok óta tartó autózás és rohanás után megpihenni, sétálni egy kicsit. Továbbhaladtunk Kandybe, ahol egy helyi folklór táncbemutatót néztünk (elötte 1 órával lefoglaltunk 2 széket amire természetesen egy lengyel pár leült és értetlenül pislogtak mikor szóltunk érte- not win). Gyönyörű ruhákban mutatták be a helyi hagyományos, népi táncokat. Aztán elfoglaltuk az újabb szállást- ez szintén meglehetősen messze volt Kandy belvárosától.
Ma reggel bevásárlókörútra indultunk Kandy belvárosába. Saman természetesen az általa "bejáratott" helyekre vitt minket, ezek viszont olyan drágán kínáltak mindent, hogy nekünk nem sikerült beszereznünk semmit. Egy általunk választott boltban tudtunk némileg vásárolgatni. Ezután az első megállónk egy hindu szentély volt- az én megítélésem szerint csicsás, túlzó volt, de valahogy mégis szép. Úgy látszik a valláshoz hozzátartozik a külsőségek eltúlzása.. Másodikként egy fűszerkertbe mentünk be, ahol láthattunk helyben termesztett szegfűszeget, vaníliát, fahéjat, szantált, borsot, kávét.. (szaglásztunk kávévirág olajat, és csak később jöttem rá, hogy tökéletes WU2 illata van). A vezetőnk mutatott egy levelet- első blikkre rávágtam, hogy b@meg, pörkölt!!!- nem, csak fokhagyma illatú...:). Eztán persze bevittek egy kis helyiségbe, ahol prezentálták az ezekből készült különféle termékeket- NE!!! Irreálisan magas áron természetesen. Utunk során kiderült, hogy azon település látja el Sri Lanka teljes egészét ezen fűszerekkel- ugyanis mint rájöttünk, az út mentén, ahol haladtunk végig fűszerkertek voltak- baromi nagy kiterjedésben. Utolsó megállónk a Golden Temple volt, az ország legnagyobb Buddha szobrával. A szakadó esőben másztunk fel a hegyre, úton útfélen makicsapatokkal körülvéve. Kánaán!!! :) Egyébként ahhoz képest, hogy nem rajongok a templomokért, ez egy kivételesen szép hely volt, pláne hogy az összes szentély a rengeteg Buddha szobrával együtt kis barlangokban volt. Egyébként az egész hely közvetlen szomszédságában található a sri lankai Media Center.. :) Ezután ráadásként bementünk a helyi nagybani piacra.. ultrabrutál élmény. Az egyik kamionról egy ember mosolyogva dobott is nekünk 1-1 paradicsomot. :) Rengeteg féle zöldség és gyümölcs ezrei mindenfelé..
A Dambullai hotelünk konkrétan a várostól 6,6 km-re található mindentől elzárva, ahol még tuktuk sem jár, az úton egy olyan tóval, ami tele van krokodillal. Így azon igényünk, hogy sétáljunk a belvárosban, "éljünk" egy kicsit ismét nem lett kielégítve.
Így úgy döntöttünk, hogy az utolsó napi programokat töröljük, és visszamegyünk Colomboba óceánozni és pihenni, járkálni a városban. Némileg fáj a szívem amiatt, hogy az elmúlt napokban rengeteg időt töltöttünk autóban ülve és haladtunk el olyan helyek mellett, ahol azért szívesen eltöltöttem volna némi időt.
Este a vacsoránál Saman rácuppant az e-cigimre, vagy negyed órán keresztül szipákolta, vissza sem adta. :) Egyébként a helyiek nagyon érzékenyek, ami ma pl abban is megmutatkozott, hogy mikor szóvá tettük azt, hogy nem tetszik a mai hotel, Saman magára vette és látszott, hogy rossz érzéssel tölti el, mivel mindenből a legjobbakat akarják mutatni, adni az idelátogatóknak..
Ahogy írtam, a magyar a magyart..
Egyébként pedig azon túl, hogy iszonyú fáradtak vagyunk, rendkívüli módon feltöltött az elmúlt 3 nap, és csodálatos helyeken jártunk, tapasztalhattunk. :)
Otthon azt hittem, milyen jó dolog lesz majd nap mint nap leülni a tablet elé és beszámolni egy egy adott napról. ..és az is, jó megosztani az élményeket és írás közben visszaemlékezni, de abba nem gondoltam bele, hogy ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nehezebb írni. Az ember feldolgozza a látottakat, átélteket, elmélkedik, átértékel magában olyan dolgokat, amikben egész életében szent meggyőződéssel hitt.. dehát muszáj, nyilván nekem is jó lesz később visszaolvasnom, és hát nagyon jóleső érzés, amikor valaki arról számol be, hogy szinte érzi mindazt, amit eme blogban én leírtam. Ez nagyon jó. :)
Szóval miután elbúcsúztunk Lacáéktól és Armand is kellő képpen lefárasztott ( :) ), fél 10 körül jött értünk Saman (igen,igen, Sámán- mikor rákérdeztünk persze Ő is röhögött), aki végigvezeti nekünk, velünk az 5 napos szigettúrát. Elindultunk Ellaba. Kb. 6-6,5 órás autóút vezetett odáig. Út közben megálltunk egy kis faluban rotit (helyi, sült tésztába csomagolt currys zöldségek) venni, néha néha fotózni, mert hogy bőven volt mit. Az utunk a hegyeken keresztül szerpentines utakon vitt, ahol az ide települt kis falvak és a természet szépsége egészen különlegesen szem és lélekgyönyörködtető. Azon házakra és körülményekre, amiket otthon lefújolsz, itt azt tudod mondani- persze mindennel tisztában léve- hogy csodálatos. A helyi emberek is csodálatosak, de ezt most már a sri lankai emberek egészéről el tudom mondani. Mindenkinek van egy jó szava, egy mosolya, kedves gesztusa az idegenek felé IS..
Ellaban a szállodánk konkrétan a hegyoldalban helyezkedett el, kb. 800-1000 méter magasan, ahonnan a környékbeli hegyek- völgyek panorámáját lehetett csodálni. A szálloda egy menedzsere, Manu egy eszméletlen jópofa ember; mintha a fiatal Bob Marleyvel találkoznál aki mindenen mosolyog, nevet, és valami földöntúli kedvesség árad belőle. Egyébként ez a fajta kedvesség és figyelmesség a hotel teljes személyzetéről elmondható. Kis pihenés után elindultunk hegyet mászni- velünk szemben volt a Little Adams peak, amiről el nem tudtuk képzelni, hogy mekkora kerülőt kell megtenni a megmászásához. Végül egy kb. 2,5 órás túra után "csak" Ella városba érkeztünk meg, ahol egy elfogyasztott ananász lassie, jegeskávé és rengeteg ásványvíz után tuktukba ültünk, és így tettük meg a visszafele utat a hotelig. Este a vacsoránál beszélgettem Manuval, és kértem tőle egy listát népszerű helyi énekesekről, amit meg is kaptam, de a net minősége miatt ezidáig még nem tudtam meghallgatni. Vacsora után leültünk végigbeszélni a túra többi programját Samannal, ahol végülis kiderült, hogy baromira nem lesz időnk végignézni mindent, amit szeretnénk, mert ugyan ha csak azt vesszük, hogy Ella 209 km-re van Galle-tól, akkor az teljesen jól hangzik- de ugye ezt az utat 6,5 óra alatt tettük meg... Gabi ezen dolgokról sajnos elfelejtett beszélni, mint ahogy arról is, hogy a belépőkért külön kell mindenhol fizetni, azoknak az ára pedig néhol nem is olyan kevés. Ezek már a sokadik kellemetlen meglepetések voltak. Az est ezen pontján hallottam azt, hogy a magyarok ilyen helyzetekben túlságosan egymásra hagyatkoznak félretéve a helyiek esetleges tanácsát, és ugye a magyar ember egy másik magyar emberben túlságosan megbízik, emiatt pedig gyakran pofára is esik. No igen..
Másnap reggel 9kor indultunk Kandyba, közben a teaültetvényeket útba véve. A világ legjobb teáját Sri Lankán termesztik és állítják elő. Néhány órás autóút után elérkeztünk a smaragdként ragyogó, teraszos teaültetvényekhez. Szintén lélegzetelállító látvány, ahogy kúsznak fel a völgytől egészen a hegytetőig. Kb. 1 órát autózhattunk eme látvánnyal kísérve, amikor is Imi rákérdezett, hogy hát milyen nagy is ez a teaültetvényezés. A válasz az volt, hogy mi csak egy kicsike részét láttuk... Valóban, Sri Lanka a világ minden tájára importál, szóval kell a hely a gyönyörű cserlyéknek. Újabb 40 perc autózás után álltunk meg egy teafeldolgozó üzemnél. Az illat, ami körüllengte... a friss feketetea és a frissen nyírt zöld növény illatának keveredése.. részletesen bemutatták, hogy hogyan, hány féle képpen, hány féle, fajta teát állítanak elő. Nagyon érdekes volt. Azután meginvitáltak egy csésze friss, helyben gyártott teára. Én természetesen az erősebb fajtából kértem, természetesen a tejről megfeledkezve. 10 perc után éreztem, hogy van baj.. pár perccel később minden légvételnél azt éreztem, hogy az elmúlt 2 hét alatt elfogyasztott ételeket nem illő módon fogom prezentálni (hányni fogok, durván, ordítva). Aztán végül kértünk egy csésze tejet (no, no parmalat, mizo vagy egyéb dobozos- ez kérem ízét tekintve frissen fejt és forralt volt) ami segített megoldani a helyzetet. Megnéztünk egy gyönyörű szép és elég nagy botanikus kertet, ahol végre módunk nyilt a napok óta tartó autózás és rohanás után megpihenni, sétálni egy kicsit. Továbbhaladtunk Kandybe, ahol egy helyi folklór táncbemutatót néztünk (elötte 1 órával lefoglaltunk 2 széket amire természetesen egy lengyel pár leült és értetlenül pislogtak mikor szóltunk érte- not win). Gyönyörű ruhákban mutatták be a helyi hagyományos, népi táncokat. Aztán elfoglaltuk az újabb szállást- ez szintén meglehetősen messze volt Kandy belvárosától.
Ma reggel bevásárlókörútra indultunk Kandy belvárosába. Saman természetesen az általa "bejáratott" helyekre vitt minket, ezek viszont olyan drágán kínáltak mindent, hogy nekünk nem sikerült beszereznünk semmit. Egy általunk választott boltban tudtunk némileg vásárolgatni. Ezután az első megállónk egy hindu szentély volt- az én megítélésem szerint csicsás, túlzó volt, de valahogy mégis szép. Úgy látszik a valláshoz hozzátartozik a külsőségek eltúlzása.. Másodikként egy fűszerkertbe mentünk be, ahol láthattunk helyben termesztett szegfűszeget, vaníliát, fahéjat, szantált, borsot, kávét.. (szaglásztunk kávévirág olajat, és csak később jöttem rá, hogy tökéletes WU2 illata van). A vezetőnk mutatott egy levelet- első blikkre rávágtam, hogy b@meg, pörkölt!!!- nem, csak fokhagyma illatú...:). Eztán persze bevittek egy kis helyiségbe, ahol prezentálták az ezekből készült különféle termékeket- NE!!! Irreálisan magas áron természetesen. Utunk során kiderült, hogy azon település látja el Sri Lanka teljes egészét ezen fűszerekkel- ugyanis mint rájöttünk, az út mentén, ahol haladtunk végig fűszerkertek voltak- baromi nagy kiterjedésben. Utolsó megállónk a Golden Temple volt, az ország legnagyobb Buddha szobrával. A szakadó esőben másztunk fel a hegyre, úton útfélen makicsapatokkal körülvéve. Kánaán!!! :) Egyébként ahhoz képest, hogy nem rajongok a templomokért, ez egy kivételesen szép hely volt, pláne hogy az összes szentély a rengeteg Buddha szobrával együtt kis barlangokban volt. Egyébként az egész hely közvetlen szomszédságában található a sri lankai Media Center.. :) Ezután ráadásként bementünk a helyi nagybani piacra.. ultrabrutál élmény. Az egyik kamionról egy ember mosolyogva dobott is nekünk 1-1 paradicsomot. :) Rengeteg féle zöldség és gyümölcs ezrei mindenfelé..
A Dambullai hotelünk konkrétan a várostól 6,6 km-re található mindentől elzárva, ahol még tuktuk sem jár, az úton egy olyan tóval, ami tele van krokodillal. Így azon igényünk, hogy sétáljunk a belvárosban, "éljünk" egy kicsit ismét nem lett kielégítve.
Így úgy döntöttünk, hogy az utolsó napi programokat töröljük, és visszamegyünk Colomboba óceánozni és pihenni, járkálni a városban. Némileg fáj a szívem amiatt, hogy az elmúlt napokban rengeteg időt töltöttünk autóban ülve és haladtunk el olyan helyek mellett, ahol azért szívesen eltöltöttem volna némi időt.
Este a vacsoránál Saman rácuppant az e-cigimre, vagy negyed órán keresztül szipákolta, vissza sem adta. :) Egyébként a helyiek nagyon érzékenyek, ami ma pl abban is megmutatkozott, hogy mikor szóvá tettük azt, hogy nem tetszik a mai hotel, Saman magára vette és látszott, hogy rossz érzéssel tölti el, mivel mindenből a legjobbakat akarják mutatni, adni az idelátogatóknak..
Ahogy írtam, a magyar a magyart..
Egyébként pedig azon túl, hogy iszonyú fáradtak vagyunk, rendkívüli módon feltöltött az elmúlt 3 nap, és csodálatos helyeken jártunk, tapasztalhattunk. :)
2015. március 9., hétfő
10. és 11. nap- Koggala és búcsúzások
Legutóbb ott fejeztem be, hogy elmegyünk Unawatunára bulizni. Ez sajnos kimerüt annyiban, hogy bementünk a óceánparti részre, de alig volt valami élet- néhány túrista lézengett. Aztán találtunk egy nagyon jó helyet, ahol közvetlenül az óceán partjára lehetett beülni. A déli parton végig tüzijátékok voltak, az óceán vadul hullámzott és csak a hold és a part menti fáklyák fénye világította meg. Néhány koktél és sör elfogysztása után viszont észrevettük, hogy elkezdték elpakolni az asztalokat, így 3/4 10kor megölték a bulit és meghalt a város. Éjfél körül érkeztek meg az új lakók, Judit és Laca (nagyon jó fej, szimpatikus pár, akik egyébként brutálisan jó fotósok)- ők az 5 napos szigettúráról jöttek, szóval nem tudtunk kommunikálni. :)
Tegnap a reggeli után indultunk a Koggala tóhoz. Egy gyönyörű szép kerten keresztül lehet bejutni (itt rengeteg érdekes növényt ismerhetsz meg). Az ottani vezetőnk meglepően nagy magyar szókinccsel rendelkezett.. vicces volt hallgatni és tanulni tőle néhány helyi szót. Egy katamaránnal indultunk neki (2 vékonyka kenu volt összekötve) Imrével és Tündével. Egyszerűen csodálatos a környzet- a tóban (ami egyébként a 2009-s cunami óta kevert vizű és állítólag a volt hadsereg krokodiljai lakják) rengeteg kisebb nagyobb szigetek vannak. Az első állomás az apró buddhista szerzetesek szigete- ide viszik a kiválasztott gyerekeket. A helyiek nem igazán tudnak úszni, így kb garantáltan szerzetesekké válnak... :)
A második szigeten gyártották a fahéjat. Nagyon érdekes volt látni, ahogy a frissen leszedett cserlyéből faragja ki az idős ember azt a fűszert, amit mi 10ezer km-rel arrébb használunk. Kaptam is egy frissen készített rudat. Visszafelé evezve megálltunk a tó szélén lévő halpedikűrös dokknál. Soha, de soha nem akartam kipróbálni azt a szörnyedvényt, de addig addig röhögtünk a visitozó kínaiakon (koreai, thai, japán????), hogy végül mi is beraktuk a lábunkat egy külön medencécskébe. Az első reakció nekünk is a visítva röhögés volt, de pár perc eltelte után meglepően kellemes élmény lett. Azért nem gondolnám, hogy renszeresíteni fogom. :)
Este Galleba mentünk nagybevásárolni, majd éjszaka Juditékkal "pálinkáztunk", elég tetemes mennyiséget..
Ma reggel némi fejfájással és brutálisan kellemetlen gyomorral ébredtem. A szigorúan 9-kor megejthető reggeli után Imivel, Judittal és Lacával a Wijaya beachre mentünk. Óriási hullámok voltak és embertelenül erős áramlás, így úszni nem igazán lehetett, de gyönyörű látvány volt. Elbúcsúztunk az óceántól...
Délután újra Galleba mentünk. Imivel ismét beültünk egy kis ízorgazmusra kedvenc indiai éttermünkbe, kicsit bóklásztunk, majd vissza a szállásra. A vacsora (szingalézmentes sült csirkecomb sültkrumplival, deszertnek helyi, bivalytejből készült isteni finom joghurt kókuszmézzel..) után megismertük a legújabb lakókat, Esztert és Armandot. Most épp a "búcsúztatásunk" zajlik (isznak). :)
Holnap indulunk az 5 napos szigettúránkra, elhagyva a Lazy Lizzard hotelt- Ágihoz hasonlóan mi is nagy örömmel tesszük...
2015. március 7., szombat
8. és 9. nap- Japán templom&Jungle beach és Wijaya beach
Reggeli után összekészülődtünk, majd Imrével mind a négyen elindultunk- Ágiék Unawatuna beachre, mi pedig Jungle beachre. A dzsungel közepén a hegy szinte tetején álltunk meg a kisbusszal, majd Imre egy hirtelen ötlettől vezérelve bevitt minket egy némileg eldugott, turisták által nem igazán ismert és látogatott buddhista szentélybe. Körbejártuk az egészet, aztán mivel a "helyiek" látták, hogy nem szimpla érdeklődők vagyunk, így bemehettünk elzárt részekre is- pl Buddha fogat is láttunk. Aztán átinvitáltak egy másik terembe, ahol egyszer csak megjelent egy szerzetes, és megáldott minket- egy fehér fonalat kötött a csuklónkra, és miközben valamit mormolt, illatos olajjal kente be a homlokunkat. Számomra el nem mondható élmény volt, abban a percben olyan béke járt át, hogy majdhogyem elsírtam magam. :)
Eztán a szentély mellett lévő hatalmas japán templomhoz mentünk át, ahol mindketten körbementünk a kupola körül, ellentétes irányban.... :) A kilátás innen is eszméletlen volt, majdhogynem a teljes déli partot belátni.
Végül lementünk a Jungle beach nevezetű strandra- a neve azért ez, mert nyilván a dzsungelen vágsz keresztül hogy megtalálad azt az eldugott kis öblöt. Szép volt, bár valóban kicsi és rengetegen voltak már akkor, leginkább oroszok. Valamivel a part felett a hegyen végig az egyes országok zászlai voltak kitűzve- M.o. az utolsó előtti (vagy második!?) helyen... végezetül pedig átmentünk Unawatuna beachre csatlakozván a lányokhoz. Unawatuna tengerparti részén és előtte végig nagy élet van, sok sok külföldivel. Egészen különleges hangulatú. :) Hazafelé féltünk kicsit, mert óriási viharfelhők gyülekeztek, aztán kesőbb leszakadt az ég. Az állatok persze a szobáinkba menekültek, így Ágiéknál rengeteg "svábbogár", nálunk pedig pók és egy skorpió (!!!!) volt- a sziget ezen részén egyébként nincsenek, szóval elvileg egy madár ejtette le a tetőre, az meg valahogy bejutott. Helga a hős, Ő terelte ki egy seprűvel. :D
Este Dammika felesége főzött nekünk- ez volt az Ő "próbafőzése", és mivel istenítettük, ezért remélhetőleg véglegesítik. :)
Ma, miután elbúcsúztunk Ágitól és Marytől, mivel ők este elindulnak haza, a Wijaya beachre mentünk, és egész nap ott is süttettük magunkat. Gondolom a tegnapi vihar (irdatlan nagy, 20 perces felhőszakadás volt áramkimaradással, némi beázással együtt) miatt brutális nagy hullámok voltak, így megjelentek a szörfösök is. :)
Most is elég párás a levegő, és lehet, hogy lesz megint eső, de az sem fog megakadályozni, hogy elmenjünk Unawatunára bulizni- talán az új hotellakókkal!? :)
Eztán a szentély mellett lévő hatalmas japán templomhoz mentünk át, ahol mindketten körbementünk a kupola körül, ellentétes irányban.... :) A kilátás innen is eszméletlen volt, majdhogynem a teljes déli partot belátni.
Végül lementünk a Jungle beach nevezetű strandra- a neve azért ez, mert nyilván a dzsungelen vágsz keresztül hogy megtalálad azt az eldugott kis öblöt. Szép volt, bár valóban kicsi és rengetegen voltak már akkor, leginkább oroszok. Valamivel a part felett a hegyen végig az egyes országok zászlai voltak kitűzve- M.o. az utolsó előtti (vagy második!?) helyen... végezetül pedig átmentünk Unawatuna beachre csatlakozván a lányokhoz. Unawatuna tengerparti részén és előtte végig nagy élet van, sok sok külföldivel. Egészen különleges hangulatú. :) Hazafelé féltünk kicsit, mert óriási viharfelhők gyülekeztek, aztán kesőbb leszakadt az ég. Az állatok persze a szobáinkba menekültek, így Ágiéknál rengeteg "svábbogár", nálunk pedig pók és egy skorpió (!!!!) volt- a sziget ezen részén egyébként nincsenek, szóval elvileg egy madár ejtette le a tetőre, az meg valahogy bejutott. Helga a hős, Ő terelte ki egy seprűvel. :D
Este Dammika felesége főzött nekünk- ez volt az Ő "próbafőzése", és mivel istenítettük, ezért remélhetőleg véglegesítik. :)
Ma, miután elbúcsúztunk Ágitól és Marytől, mivel ők este elindulnak haza, a Wijaya beachre mentünk, és egész nap ott is süttettük magunkat. Gondolom a tegnapi vihar (irdatlan nagy, 20 perces felhőszakadás volt áramkimaradással, némi beázással együtt) miatt brutális nagy hullámok voltak, így megjelentek a szörfösök is. :)
Most is elég párás a levegő, és lehet, hogy lesz megint eső, de az sem fog megakadályozni, hogy elmenjünk Unawatunára bulizni- talán az új hotellakókkal!? :)
2015. március 5., csütörtök
6. és 7. nap- Galle és Yala Nemzeti Park
A tegnap (szerda) délelőttöt a hotelban töltöttük; némi másnapossággal ébredtem (azt hiszem, mindenki), szóval annyira nem is bántam, hogy délelőtt nem volt semmi program, úgyhogy a medencében áztam, a napon aszalódtam. Mivel Kata és Gyöngyi az utolsó napjukat töltötték a szállodában, így Gabi meghívott mindenkit egy búcsúvacsorára Galle-ba egy indiai étterembe. Így legalább tehettem még egy kísérletet kedvenc kövem megszerzésére.. :)
5 óra körül értünk oda. Az erőd tele volt helyi iskolás gyerekekkel- később visszatérek rá, hogy miért is- csodaszép, hófehér egyenruhájukban. Az étterem egy egyszerű, puritán hely, viszont a világon a legjobban indiai és ázsiai ételeket ott készítenek. Kínai csípős savanyú levest ettem (egészen különleges ízvilága volt, köze nincs az otthon kaphatókhoz) és Kerala chicken curryt. Azt hiszem mindenki maximális ízorgazmussal távozott. :)
Betértem kedvenc ékszerboltomba, de nagy bánatomra kiderült, hogy azt a követ, amit előző nap kinéztem 760 dollárért árulták- csak 500-ra sikerült lealkudni, tehát sajnos más lesz majd boldog tulajdonosa (Sri Lankán mindig alkudj!!!).
A szokásos éjszakai úszást követően vizonylag korán le akartam feküdni, mivel Yalaba 02:30-kor indultunk. Sajnos kb. 2 órát sikeredett aludnom, és a telefon ébresztője sem szólalt meg a beállított időben, így Imre keltett minket 6 perccel indulás előtt, tehát KV-ra sem volt idő.. :((
Sri Lanka éjszaka is gyönyörű a sejtelmes fényeivel, ahogy a hold fénylik az óceánon..
Kata és Gyöngyi egy helyi emberrel mentek, minket Imre vitt- próbáltuk követni a lányok kisbuszát de kétszer is lemaradtunk, a második alkalommal pedig rendesen el is tévedtünk, úgyhogy fél órát vesztettünk is. 6 órakor érkeztünk meg a parkba, pont napfelkeltekor. Egy 6 személyes szafari jeep-pel szállítottak minket. Állatok, sorrendben; mongúz, bivalycsorda, páva, LEOPÁRD (mint kiderült, a leopárdmamát és kicsinyét egedül nekünk sikerült meglesnünk ma.. :D), elefánt, vaddisznó, elefánt és a páva és bivalyok sokszor.. :) Gyönyörű táj, a természet közvetlen közelsége.. az elefánt pl 1 méterre állt meg tőlünk (ezen a ponton folytotta vissza mindenki a lélegzetét) majd megkerülte a kocsit és sétált tovább. Brutálisan eufórikus érzés. A lányokat elbúcsúztattuk, ők mentek tovább egy két napos túrára onnan pedig egyből a reptérre haza). A visszafele út 5 óra volt (a közlekedés nap közben kaotikus és lassú)... közben megálltunk és beszereztünk maracuját (passionfruit), 1 KG-t 300 rúpiáért!!! (otthon 1 db 400 Ft, 1 kg 8-10 db, a váltó ugye 1,9....).
Teljes Sri Lanka területén (amiket láttunk ma hosszú utunk folyamán) iskolás gyerekek lézengtek tengerparton tömegesen.. szóval mint kiderült, az ittenieknek rengeteg ünnepük van- így minden hónapban a holdtöltét is ünneplik. A legtöbb üzlet zárva, iskolaszünet, és összegyűlnek közösen zenélni, sportolni, stb. A hoteltól nem messze is "buli" volt mindenféle népi hangszerrel és énekkel. :)
Jelenleg 20:20, 31 fok, 74% páratartalom, a pálmapálinka üvege deres.. :)
Csodálatos nap volt a mai. :)
5 óra körül értünk oda. Az erőd tele volt helyi iskolás gyerekekkel- később visszatérek rá, hogy miért is- csodaszép, hófehér egyenruhájukban. Az étterem egy egyszerű, puritán hely, viszont a világon a legjobban indiai és ázsiai ételeket ott készítenek. Kínai csípős savanyú levest ettem (egészen különleges ízvilága volt, köze nincs az otthon kaphatókhoz) és Kerala chicken curryt. Azt hiszem mindenki maximális ízorgazmussal távozott. :)
Betértem kedvenc ékszerboltomba, de nagy bánatomra kiderült, hogy azt a követ, amit előző nap kinéztem 760 dollárért árulták- csak 500-ra sikerült lealkudni, tehát sajnos más lesz majd boldog tulajdonosa (Sri Lankán mindig alkudj!!!).
A szokásos éjszakai úszást követően vizonylag korán le akartam feküdni, mivel Yalaba 02:30-kor indultunk. Sajnos kb. 2 órát sikeredett aludnom, és a telefon ébresztője sem szólalt meg a beállított időben, így Imre keltett minket 6 perccel indulás előtt, tehát KV-ra sem volt idő.. :((
Sri Lanka éjszaka is gyönyörű a sejtelmes fényeivel, ahogy a hold fénylik az óceánon..
Kata és Gyöngyi egy helyi emberrel mentek, minket Imre vitt- próbáltuk követni a lányok kisbuszát de kétszer is lemaradtunk, a második alkalommal pedig rendesen el is tévedtünk, úgyhogy fél órát vesztettünk is. 6 órakor érkeztünk meg a parkba, pont napfelkeltekor. Egy 6 személyes szafari jeep-pel szállítottak minket. Állatok, sorrendben; mongúz, bivalycsorda, páva, LEOPÁRD (mint kiderült, a leopárdmamát és kicsinyét egedül nekünk sikerült meglesnünk ma.. :D), elefánt, vaddisznó, elefánt és a páva és bivalyok sokszor.. :) Gyönyörű táj, a természet közvetlen közelsége.. az elefánt pl 1 méterre állt meg tőlünk (ezen a ponton folytotta vissza mindenki a lélegzetét) majd megkerülte a kocsit és sétált tovább. Brutálisan eufórikus érzés. A lányokat elbúcsúztattuk, ők mentek tovább egy két napos túrára onnan pedig egyből a reptérre haza). A visszafele út 5 óra volt (a közlekedés nap közben kaotikus és lassú)... közben megálltunk és beszereztünk maracuját (passionfruit), 1 KG-t 300 rúpiáért!!! (otthon 1 db 400 Ft, 1 kg 8-10 db, a váltó ugye 1,9....).
Teljes Sri Lanka területén (amiket láttunk ma hosszú utunk folyamán) iskolás gyerekek lézengtek tengerparton tömegesen.. szóval mint kiderült, az ittenieknek rengeteg ünnepük van- így minden hónapban a holdtöltét is ünneplik. A legtöbb üzlet zárva, iskolaszünet, és összegyűlnek közösen zenélni, sportolni, stb. A hoteltól nem messze is "buli" volt mindenféle népi hangszerrel és énekkel. :)
Jelenleg 20:20, 31 fok, 74% páratartalom, a pálmapálinka üvege deres.. :)
Csodálatos nap volt a mai. :)
2015. március 3., kedd
5. nap- Galle
Pótolván elmaradásomat néhány órával később írom meg az ötödik nap történéseit, dehát erre azt hiszem meg is van a mentségem... :)
Reggeli után szabadfoglalkozás volt, ami a medencében való úszkálást jelntette. Fél 3 körül indultunk el Galle-ba Imrével, Helgával és Gabival. Galle Sri Lanka 3. legnagyobb városa. Rendelkezik egy erőddel, melyet a Portugálok és Hollandok építettek a 16. században, valamint a déli részénél az az érdekesség, hogy onnan már csak az Antarktisz van délre. :)
Láttunk itt 20 méterről a sziklák közti vízbe ugró embert, Sri Lankai múzeumot (én nem igazán kedvelem a múzeumokat, de ez lenyűgözött; telis tele volt szebbnél szebb és érdekesebbnél érdekesebb tárgyakkal- ősrégi fényképezők, telefonok, pénzek, tálak, edények, szobrok, ékszerek, a világ MINDEN országából pénz... szóval egy nagy csomó csodaszép és érdekes dolog. Aztán templomot néztünk, a bíróság épületét, amely köré épültek az ügyvédi irodák, amiknek érdekessége, hogy legyenek bármilyen gazdagok is az ügyvédek, attól függetlenül egy 5-6 nm-s "lepukkant" épületben ügyfélfogadnak. ..és ezen a ponton elérkezett életem egyik nagy csodája;
az épületek előtti parkban az erőd falának tetején ült 3 MAKI!!!! ..és odamentünk hozzájuk, bár bevallom azért oly bátor nem voltam hogy meg is dögönyözzem őket. Dehát 20 centire állni 3 vadon élő majomtól számomra a csoda. :)))
Itt nagyon sok féldrága és drágakövet "bányásznak", ezekből egyet ki is néztem magamnak- egy csepp alakú, szürkés kékes, egészen különleges színű valamit, amit sajnos nem volt módom közelebbről megvizsgálni sem... Bementünk egy kávézóba, ami egyébként Gabi törzshelye is Galleban. 2 arab srác csinálta; az egyik lakberendező, a másik ékszerész. Ezen a nagyon különleges helyen fogyasztottam el életem legjobb házi készítésű brownieját a világ legjobb házi készítésű fagyijával. Utána vásároltunk néhány indiai nadrágot, majd Gabiék elvittek az itteni egyik legjobb ékszrészhez, aki idegrohamot kapott, miután már 20 perce mutogatta nekem a köveit és mindegyikre nemet mondtam, mondván, hogy nem olyanok, mint az előzőleg kinézett csepp alakú különlegesség. Egyébként ők ezen helyzeteket nagyon nagyon normálisan kezelik; vásárlás közben megkínálnak gyömbéres teával, és ha te 1-2 óra nézelődés után is azt mondod, hogy kösz, mégsem kell semmi, akkor is őszinte mosollyal bocsátanak utadra. Szeretem a Sri Lankai embereket. :)
Ezután hazajöttünk, és a vacsora elfogyasztását követően a lányokkal nekiláttunk elfogyasztani 1-1 üveg helyi "pálinkát"- ez az oka a bejegyzés kései megjelenési idejének.. jókedv, beszélgetés, nevetés, tapasztalatmegosztás "mámoros" állapotban.. :)
Reggeli után szabadfoglalkozás volt, ami a medencében való úszkálást jelntette. Fél 3 körül indultunk el Galle-ba Imrével, Helgával és Gabival. Galle Sri Lanka 3. legnagyobb városa. Rendelkezik egy erőddel, melyet a Portugálok és Hollandok építettek a 16. században, valamint a déli részénél az az érdekesség, hogy onnan már csak az Antarktisz van délre. :)
Láttunk itt 20 méterről a sziklák közti vízbe ugró embert, Sri Lankai múzeumot (én nem igazán kedvelem a múzeumokat, de ez lenyűgözött; telis tele volt szebbnél szebb és érdekesebbnél érdekesebb tárgyakkal- ősrégi fényképezők, telefonok, pénzek, tálak, edények, szobrok, ékszerek, a világ MINDEN országából pénz... szóval egy nagy csomó csodaszép és érdekes dolog. Aztán templomot néztünk, a bíróság épületét, amely köré épültek az ügyvédi irodák, amiknek érdekessége, hogy legyenek bármilyen gazdagok is az ügyvédek, attól függetlenül egy 5-6 nm-s "lepukkant" épületben ügyfélfogadnak. ..és ezen a ponton elérkezett életem egyik nagy csodája;
az épületek előtti parkban az erőd falának tetején ült 3 MAKI!!!! ..és odamentünk hozzájuk, bár bevallom azért oly bátor nem voltam hogy meg is dögönyözzem őket. Dehát 20 centire állni 3 vadon élő majomtól számomra a csoda. :)))
Itt nagyon sok féldrága és drágakövet "bányásznak", ezekből egyet ki is néztem magamnak- egy csepp alakú, szürkés kékes, egészen különleges színű valamit, amit sajnos nem volt módom közelebbről megvizsgálni sem... Bementünk egy kávézóba, ami egyébként Gabi törzshelye is Galleban. 2 arab srác csinálta; az egyik lakberendező, a másik ékszerész. Ezen a nagyon különleges helyen fogyasztottam el életem legjobb házi készítésű brownieját a világ legjobb házi készítésű fagyijával. Utána vásároltunk néhány indiai nadrágot, majd Gabiék elvittek az itteni egyik legjobb ékszrészhez, aki idegrohamot kapott, miután már 20 perce mutogatta nekem a köveit és mindegyikre nemet mondtam, mondván, hogy nem olyanok, mint az előzőleg kinézett csepp alakú különlegesség. Egyébként ők ezen helyzeteket nagyon nagyon normálisan kezelik; vásárlás közben megkínálnak gyömbéres teával, és ha te 1-2 óra nézelődés után is azt mondod, hogy kösz, mégsem kell semmi, akkor is őszinte mosollyal bocsátanak utadra. Szeretem a Sri Lankai embereket. :)
Ezután hazajöttünk, és a vacsora elfogyasztását követően a lányokkal nekiláttunk elfogyasztani 1-1 üveg helyi "pálinkát"- ez az oka a bejegyzés kései megjelenési idejének.. jókedv, beszélgetés, nevetés, tapasztalatmegosztás "mámoros" állapotban.. :)
2015. március 2., hétfő
4. nap- Bálnales és Mirissa Bay
Én, aki színházi emberként otthon hozzászoktam, hogy 8 óra előtt sosem kelek fel, a mai napot 05:00-kor indítottam... Az előző este elfogyasztott fehérrumot valósznűleg még fel sem dolgozta a szervezetem normálisan, ezért röpke 30-40 másodpercig úgy éreztem készülődés közben, hogy a gyomrom lázadni fog, de az elmém erősebb volt. :)
Fél 6kor indultunk neki a kb 1 órás útnak.. a napfelkelte Sri Lankán gyönyörű szép- pláne mikor az óceán mellett autóztunk és a pálmák sziluettjét lehetett látni. A kikötő, ahonnan a hajónk indult egy halpiac mellett volt- itt nyilván a friss reggeli fogást árulják- a földön tárolva. Egészen undorító illatok terjengtek...
A hajóra szállva egy órát vártunk az indulással, amíg minden utas megérkezett (a 70% kínai), aztán elindultunk. Ahogy egyre jobban haladtunk a nyílt tenger felé a hullámok egyre jobban dobálták a kis hajót. A legveszélyesebb akkor volt, mikor nagyon messze a szárazföldtől észrevettük az első bálna vízspriccelését és teljes gőzzel nekiindultunk, hogy a közelébe férkőzhessünk.. a bálna hírének hallatán persze az összes utas ugyanazon oldalra terelődött amitől a hullámok dobálásának hatása és az egyazon oldalra eső túlsúly majdnem felborulást eredményezett. Az élmény persze brutálisan jó volt, ahogyan az is, mikor pár száz méterre tőled tisztán látod, hogy egy kékbálna vizet fúj, aztán alámerül, de úgy, ahogyan azt a plakátokon láthattuk- a farokúszója kiemelkedik a vízből. Bevallom, nem érdekelt ez a program túlságosan de iszonyú jó élménnyel gazdagodtam a bálna (és a repülő halak!!!!) és az adrenalinbomba miatt.
A kikötőbe visszaérvén Imréék nem vártak minket a kocsival, így újdonsült barátnőinkkel (Ági, Mary, Gyöngyös és Kati, szintén a szállodánk vendégei) elindultunk önállóan a Mirissa beach felé. Elképesztően meleg volt, kevés árnyékkal Mirissa városon keresztül, amire azt mondtam; ITT tundék élni... és ugye utazásaim alatt egyik fő szempont a tapasztalásnál, hogy tudom -e azt mondani, hogy tudnék ott élni.. sok sok gyaloglás után még mindig nem találtuk a beachet, így Ági felhívta Gabriellát, hogy mizu- Ő pedig közölte, hogy a kikötőnél várt ránk 2 tuktuk- honnan tudtuk volna?? 100 állt ott, nyilván mind kínálkozott.. végül 20 percet vártunk egy árokparton, mikoron is megjelent 1(!!!) db tuktuk. 3n elmentek vele, hárman vártunk további 10-15 percet, aztán végül minket is felvett- from Ghábi invitálással :D
Mirissa bay.. lélegzetelállító, de szó szerint. Beléptem és tátva maradt a szám, levegőt sem vettem. Türkiz tenger, finom, "fehér" homok, rengeteg 20-30-40... méteres kókuszpálma, szigetek az óceánban.. az óceán jelen esetben úszásra alkalmatlan volt.. a sziget ezen pontja a hullámairól híres- jó móka volt a 2-3 méteres hullámokban ugrálni- aztán mikor egyszer nagyon durván maga alá gyűrt és a fenékre nyomott, tolva a part felé ezer irányba lökdösve.. akkor megértettük, hogy a pár évvel ezelőtti cunami a maga min. 12 méteres hullámaival hogy tudott akkora pusztítást végezni.
Semmi bajom nem esett, csak ez az élmény eszembe juttatta, hogy a víz nagy úr..
A beachről hazafele jövet megálltunk azon halászoknál, akiktől híres ez az ország- "cölöpökön" állva-ülve az óceánban pecáznak.
Ahogy visszaültünk a kocsiba, leszakadt az ég- egy igazi trópusi vihar képében. Gyönyörű volt és igencsak légfrissítő hatású, mármint a hőmérsékletre értve. Maracuját akartunk venni a helyi árusoktól (1 kg kb 140 rúpia (260 Ft)!!!!!) de sajnos MA nem volt kapható. Maybe next time. :)
Imi vega- ez az első napi vacsoránál kiderült, akkor sült krumplit kapott, mert nem tudtak róla. Aztán alkalmazkodtak hozzá (a hotel szakácsa kb egy hete már nem a hotel szakácsa, azóta Imre felesége, Helga főz-istenien).. viszont ma vacsorára leraktak elé is egy tálat tele rákkal, hallal és egyébb hússal a currys rizs mellé (ami egyébként embertelen finom volt)... ez nem volt kellemetes élmény. Este a szokásos "éjszakai úszás a dzsungelban" program után felbontottunk egy helyi italt ami szintén kókuszpálma terméke, és meglepően nagyon nagyon jó (bort itt ne akarj venni- aranyárban van. A helyi sör- Lion- is nagyon finom. Cigaretta is alig alig kapható, a helyiek mintha nem is dohányoznának, így ha dohányosként idejössz, készülj fel előre. Szerencsém van, lassan 1 éve már csak a high tech változatát használom. :) ).
Most épp azt iszogatjuk a teraszon ülve, hallgatva a mutáns tücskék "ciripelését", békák üvöltését, és beazonosíthatatlan állatok hangjait. :)
Fél 6kor indultunk neki a kb 1 órás útnak.. a napfelkelte Sri Lankán gyönyörű szép- pláne mikor az óceán mellett autóztunk és a pálmák sziluettjét lehetett látni. A kikötő, ahonnan a hajónk indult egy halpiac mellett volt- itt nyilván a friss reggeli fogást árulják- a földön tárolva. Egészen undorító illatok terjengtek...
A hajóra szállva egy órát vártunk az indulással, amíg minden utas megérkezett (a 70% kínai), aztán elindultunk. Ahogy egyre jobban haladtunk a nyílt tenger felé a hullámok egyre jobban dobálták a kis hajót. A legveszélyesebb akkor volt, mikor nagyon messze a szárazföldtől észrevettük az első bálna vízspriccelését és teljes gőzzel nekiindultunk, hogy a közelébe férkőzhessünk.. a bálna hírének hallatán persze az összes utas ugyanazon oldalra terelődött amitől a hullámok dobálásának hatása és az egyazon oldalra eső túlsúly majdnem felborulást eredményezett. Az élmény persze brutálisan jó volt, ahogyan az is, mikor pár száz méterre tőled tisztán látod, hogy egy kékbálna vizet fúj, aztán alámerül, de úgy, ahogyan azt a plakátokon láthattuk- a farokúszója kiemelkedik a vízből. Bevallom, nem érdekelt ez a program túlságosan de iszonyú jó élménnyel gazdagodtam a bálna (és a repülő halak!!!!) és az adrenalinbomba miatt.
A kikötőbe visszaérvén Imréék nem vártak minket a kocsival, így újdonsült barátnőinkkel (Ági, Mary, Gyöngyös és Kati, szintén a szállodánk vendégei) elindultunk önállóan a Mirissa beach felé. Elképesztően meleg volt, kevés árnyékkal Mirissa városon keresztül, amire azt mondtam; ITT tundék élni... és ugye utazásaim alatt egyik fő szempont a tapasztalásnál, hogy tudom -e azt mondani, hogy tudnék ott élni.. sok sok gyaloglás után még mindig nem találtuk a beachet, így Ági felhívta Gabriellát, hogy mizu- Ő pedig közölte, hogy a kikötőnél várt ránk 2 tuktuk- honnan tudtuk volna?? 100 állt ott, nyilván mind kínálkozott.. végül 20 percet vártunk egy árokparton, mikoron is megjelent 1(!!!) db tuktuk. 3n elmentek vele, hárman vártunk további 10-15 percet, aztán végül minket is felvett- from Ghábi invitálással :D
Mirissa bay.. lélegzetelállító, de szó szerint. Beléptem és tátva maradt a szám, levegőt sem vettem. Türkiz tenger, finom, "fehér" homok, rengeteg 20-30-40... méteres kókuszpálma, szigetek az óceánban.. az óceán jelen esetben úszásra alkalmatlan volt.. a sziget ezen pontja a hullámairól híres- jó móka volt a 2-3 méteres hullámokban ugrálni- aztán mikor egyszer nagyon durván maga alá gyűrt és a fenékre nyomott, tolva a part felé ezer irányba lökdösve.. akkor megértettük, hogy a pár évvel ezelőtti cunami a maga min. 12 méteres hullámaival hogy tudott akkora pusztítást végezni.
Semmi bajom nem esett, csak ez az élmény eszembe juttatta, hogy a víz nagy úr..
A beachről hazafele jövet megálltunk azon halászoknál, akiktől híres ez az ország- "cölöpökön" állva-ülve az óceánban pecáznak.
Ahogy visszaültünk a kocsiba, leszakadt az ég- egy igazi trópusi vihar képében. Gyönyörű volt és igencsak légfrissítő hatású, mármint a hőmérsékletre értve. Maracuját akartunk venni a helyi árusoktól (1 kg kb 140 rúpia (260 Ft)!!!!!) de sajnos MA nem volt kapható. Maybe next time. :)
Imi vega- ez az első napi vacsoránál kiderült, akkor sült krumplit kapott, mert nem tudtak róla. Aztán alkalmazkodtak hozzá (a hotel szakácsa kb egy hete már nem a hotel szakácsa, azóta Imre felesége, Helga főz-istenien).. viszont ma vacsorára leraktak elé is egy tálat tele rákkal, hallal és egyébb hússal a currys rizs mellé (ami egyébként embertelen finom volt)... ez nem volt kellemetes élmény. Este a szokásos "éjszakai úszás a dzsungelban" program után felbontottunk egy helyi italt ami szintén kókuszpálma terméke, és meglepően nagyon nagyon jó (bort itt ne akarj venni- aranyárban van. A helyi sör- Lion- is nagyon finom. Cigaretta is alig alig kapható, a helyiek mintha nem is dohányoznának, így ha dohányosként idejössz, készülj fel előre. Szerencsém van, lassan 1 éve már csak a high tech változatát használom. :) ).
Most épp azt iszogatjuk a teraszon ülve, hallgatva a mutáns tücskék "ciripelését", békák üvöltését, és beazonosíthatatlan állatok hangjait. :)
2015. március 1., vasárnap
3.nap- Unawatuna beach és Galle
Tegnap éjszaka gondoltam én, hogy rossz vége lesz az ESC nézésének- itteni idő szerint hajnal 3 körül fejeződött be, 4ig pedig simán fenn voltam- gondolom a felspanolt állapot miatt és hát még nem sikerült átállni az időeltolódásra.
A mai nem lesz hosszú iromány. :)
A reggeli után, amit Imre felesége, Helga készített elvittek minket Unawatuna egyik strandjára- elámultam. Egyrészt az odafele vezető úton látott növényvilágtól (rizsföld, banán a fán, rengeteg kókusz és pálmák), aztán megérkezéskor pedig az óceán és a part látványától. Nagyon finom homokos tengerpart (a homok bizonyos részeken fekete a vulkáni kőzetek "színanyaga" miatt) telis tele pálmafákkal, sziklákkal- mint a képeslapokon, vagy a filmekben. Mivel Colomboban tegnap sikeredett beszerezni egy arc+nyak dekoltázzsal+karok leégést, ezért próbáltam óvatoskodni a napon tartózkodással, dehát az élmény miatt egy idő után pont nem érdekelt. Persze jelen pillanatban anyukám biztosan csuklik, ahogy ostorozom magam a fájdalmaim miat.. :)
A késő délutánt a hotelban töltöttük, Gabriellával beszélgettünk, aki szintén megerősítette azon elgondolásunkat, hogy a nem helyi embereknek 2x-s áron adnak mindent. Szó szerint mindent, még a víz, villany és áram szolgáltatásokat is.
Ezután Imre elvitt minket Galleba bevásárolni néhány dolgot (alkohol és csoki!!!!),majd hazafele megálltunk az út mellett egy zöldséges bódénál, vettünk banánt (az eladó akart adni vörös banánt is, ami spéci helyi cucc, de aztán azt mondta, hogy a mai nem a legjobb termés, maybe next time) és ananászt. Nahát, ez kb. 2 kilós gyümölcs aminek 2 méterről érzed az illatát. Mindezért 300 rúpiát kért!!! Egyébként Galle felé a hoteltól kb 200 méterre az út közepén bandázott egy kb. 30 főből álló hullámos papagáj csapat- a látványuktól anyám, aki papagájok nagy fetisisztája valószínüleg ott helyben egy miatyánkot mormolás közben össze is pisilte volna magát a gyönyörtől. Oké, valóban nagyon jól nézett ki. :)
Este a vacsora után a hotel vezetősége születésnapom alkalmából meglepett egy olyan borral, amit 3 éve nem sikerül otthon beszereznem. :)
Előző posztomat helyesbítve a sofőr srácot, aki egyébként segített is nekünk ma normális áron vásárolni Dharmika-nak hívják. Sorry.. :)
Páran már kértek tőlem képeket- sajnálom, de a 200 féle kábelből amit hoztam sajnos egy sem kompatibilis a fényképező és a tablet lyukaival, de igyekszem beszerezni a megfelelőt. ;)
Holnap reggel fél 6kor indulunk túrázni- gyanítom, 2-3-ig ismét nem fogok aludni. Jelenleg 21:09 van itt, dehát vár a fehér rum, és bizony a medence is a csillagokkal.. :)
A mai nem lesz hosszú iromány. :)
A reggeli után, amit Imre felesége, Helga készített elvittek minket Unawatuna egyik strandjára- elámultam. Egyrészt az odafele vezető úton látott növényvilágtól (rizsföld, banán a fán, rengeteg kókusz és pálmák), aztán megérkezéskor pedig az óceán és a part látványától. Nagyon finom homokos tengerpart (a homok bizonyos részeken fekete a vulkáni kőzetek "színanyaga" miatt) telis tele pálmafákkal, sziklákkal- mint a képeslapokon, vagy a filmekben. Mivel Colomboban tegnap sikeredett beszerezni egy arc+nyak dekoltázzsal+karok leégést, ezért próbáltam óvatoskodni a napon tartózkodással, dehát az élmény miatt egy idő után pont nem érdekelt. Persze jelen pillanatban anyukám biztosan csuklik, ahogy ostorozom magam a fájdalmaim miat.. :)
A késő délutánt a hotelban töltöttük, Gabriellával beszélgettünk, aki szintén megerősítette azon elgondolásunkat, hogy a nem helyi embereknek 2x-s áron adnak mindent. Szó szerint mindent, még a víz, villany és áram szolgáltatásokat is.
Ezután Imre elvitt minket Galleba bevásárolni néhány dolgot (alkohol és csoki!!!!),majd hazafele megálltunk az út mellett egy zöldséges bódénál, vettünk banánt (az eladó akart adni vörös banánt is, ami spéci helyi cucc, de aztán azt mondta, hogy a mai nem a legjobb termés, maybe next time) és ananászt. Nahát, ez kb. 2 kilós gyümölcs aminek 2 méterről érzed az illatát. Mindezért 300 rúpiát kért!!! Egyébként Galle felé a hoteltól kb 200 méterre az út közepén bandázott egy kb. 30 főből álló hullámos papagáj csapat- a látványuktól anyám, aki papagájok nagy fetisisztája valószínüleg ott helyben egy miatyánkot mormolás közben össze is pisilte volna magát a gyönyörtől. Oké, valóban nagyon jól nézett ki. :)
Este a vacsora után a hotel vezetősége születésnapom alkalmából meglepett egy olyan borral, amit 3 éve nem sikerül otthon beszereznem. :)
Előző posztomat helyesbítve a sofőr srácot, aki egyébként segített is nekünk ma normális áron vásárolni Dharmika-nak hívják. Sorry.. :)
Páran már kértek tőlem képeket- sajnálom, de a 200 féle kábelből amit hoztam sajnos egy sem kompatibilis a fényképező és a tablet lyukaival, de igyekszem beszerezni a megfelelőt. ;)
Holnap reggel fél 6kor indulunk túrázni- gyanítom, 2-3-ig ismét nem fogok aludni. Jelenleg 21:09 van itt, dehát vár a fehér rum, és bizony a medence is a csillagokkal.. :)
2015. február 28., szombat
Második nap- Unawatuna
Na szóval; nagyon szépen köszönöm. Mindenkinek aki gondolt rám ezen a napon és ìrt bármilyen formában születésnapom alkalmából, nagyon nagyon jól esett. Bocsánat, hogy késöbb reagáltam rá, de az utazás és az új szállodában lévő wifi miatt nem tudtam hamarabb megtenni.. Szóval köszönöm. :)
Szóval a mai nap; reggel a szállodában reggeliztünk- iszonyat jó kajákat adtak, olyan kenyérrel, amilyet még életemben nem ettem. Bőséges választék volt. Deszertnek a reggelihez helyben termett friss banánt fogyasztottam- hát persze, hogy a 8-10 centis gyümölcsöknek köze nincs azokhoz a gázzal érlelt valamikhez, amiket mi otthon kapunk. Brutális íze van. NEM TUDTAM JEGYET FOGLALNI AZ EUROVÍZIÓRA BÉCSBE MERTHOGY PÁR óRA ALATT ELFOGYOTT!!!! :(((
Idő közben megismertünk egy magyar embert, aki a nagynénjével ugyanazon napon jött, mint mi, ugyanazon napon fognak hazamenni, ugyanazon hotelban szálltak meg, szintén a 25. emeleten kaptak szobát, 2-vel mellettünk. Vicces :) Aztán délben kicsekkoltunk a szállodából (a liftben lefelé 2 magyar lány jött le velünk, beszélgettek, a földszinthez közeledvén megszólaltam magyarul- persze volt nagy nevetés), majd nekiindultunk Colombot nézni- a várost, nem a zsarut.. :)
32 fok, pára, tűző napsütés (aki valaha idejön, soha ne hallgasson az időjárásjelentésre, végig vihart jelzett..). Elsőként a nem rég épült Lotus Theaterhez mentünk, ahová sajnos nem sikerült bejutni. Aztán azzal szemben szintén egy szabadtéri színház szerű épületből show hangjai szűrődtek ki, hát csekkoltuk- valami gyereknap féleség lehetett, így hát nem maradtunk- gyönyörű volt a rengeteg élénk színű ruhába bújtatott gyerek abban az aréna szerű építményben- öltözhetnénk színesebben.. :) Fejünkbe vettük, hogy megkeressük a helyi piacot. Szakadt rólunk a víz a hőségben.. félúton találtunk egy KFC-t, és mivel elfogyott a vizünk is, hát betértünk. 350 rúpiáért (1,9 a szorzó) vettem egy "Spicey chicken" tálat, ami rengeteg embertelenül finom indiai fűszerezésű rizsből és egy hatalmas adag szintén indiai curry szószal sütött csirkéből állt. Ilyen jót KFC-ben még sosem ettem. :) Persze a folyadék is be lett szerezve. Út közben, megszokván azt, hogy vezetési morál, mint olyan nincs, ha van is lámpa egy zebra előtt akkor figyelembe sem veszik lazán száguldoztunk gyalogosan az utak egyik feléről a másikra. Végül nagy nehezen megtaláltuk a piacot, de nagy csalódás ért- az előzetesen neten beígért fűszerek, halak, húsok, különlegességek helyett kínai (ázsiai!?) ruhák, cipők százai ácsingóztak vásárlásért. A nagy kísértés ellenére ott hagytuk őket. :) A szálloda felé más irányt választottunk, és kimentünk az óceánpartra (út közben láttuk a frissen épülő kincstárat (OMG, mintha valami ősi egyiptomi hiperszuper gigantikus palota lenne) és találtam végre olyan kókuszpálmát, ami nyújtózkodás után csak fél méterre kínálta a gyümlcseit, de rám lett szólva, hogy a helyi börtönben biztos örülnének a "mediterrán" újoncnak, de én már lehet, hogy nem lennék feldobva a szitutól, így nem szüreteltem). Bementem az óceánba- kb 24 fokos lehetett, ami számomra meglepő volt. Gyűjtöttem némi kagyló és csigaházat,és helyi spéci köveket, ameyek teljesen átlátszóak, színesek és üvegnek tűnnek- tegnap mikor ezekből készült szobrokat és ékszereket láttam azt hittem, hogy üveg, de nem, valóban kő, illetve az enyéim még kavicsok. Ami rendkívül jó élmény, hogy az utcán bármikor bárki rád köszönhet széles mosollyal.. és csak azért, mert bizony Ő kedves és érdeklődő. Nekem, bunkó és tartózkodó európainak ez rendkívüli élmény és azt érzem, hogy ez a néhány ilyen alkalom is segít abban, hogy legyek nyitottabb és figyeljek minden emberre.
Áporodott szaggal libbentünk be a szállodába, miután egy tuk tuk hazavitt (jól éreztem hogy tegnap nagyon lehúzhatott a tuktukos) baromi jó áron (meter taxi a feliratuk azoknak, akik valóban számolják is mennyit mentek).
Először a recepciónál a hetediken (!!!) majd pedig a 26.-n lévő tetőterasz bárjánál vártuk azt, aki elhozott minket Unawatunába, Gabriella hoteljába. Persze baromira elkerültük egymást, így ők, miután egy órát kerestek, megálltak mellettünk a földszinten, és még úgy vártak kb 10-15 percet, mikoron is a technika csodájánk hála (mobiltelefonos hívás) egymásra találtunk. Mi azt gondoltunk, hogy egy helyi ember fog értünk jönni, de vele jött Imre is, egy szintén magyar férfi, aki Gabriellát helyettesíti mikoron Ő nemtartózkodik a szállodában és segíti a hotel ügyeinek intézésében. Elindultunk hát.. :)
Végig Colombon, a külvárosi részeken is, kb olyan dugó volt, mint a csúcsidőben nagykörúti dugó 5x-e. Cserébe rengeteg érdekes dolgot láthattam a helyiek életéből.
Út közben sofőrünk, egy helyi srác (Damnika??) megállt valami féle levelet vásárolni, amit aztán jókedvűen rágcsált, amiről aztán kiderült, hogy valamiféle "jókedvre derítő" anyag (fűféle). Az érdekes a szituációban az volt, hogy bár ismerem a helyiek vezetési stílusát, egy másodpercig nem aggódtam vagy féltem még akkor sem, mikor elkapott bennünket az az igazi istenes trópusi vihar.. Sri Lanka valóban feltölt és nyugalommal áraszt el!? :) Az út menti táj lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Nem, nem, annál milliószor szebb.. amikor tátod a szád minden egyes fára, hegyre..
Az új szállodánk igencsak szép és kényelmes. Kis házak, 4 egymás mellett, elöttük terasz, előttük medence, körben a "dzsungel" minden állatával együtt. Itt Imre felesége és 4 másik magyar hölgy várt minket az egyikük által készített vacsorával. Vacsi után, zuhany, aztán felcsaptuk Emese barátnémtól kapott isteni nedűt (bor), és relax (nagyon gyorsan elfogyott és itt felejtsd el azt, hogy leruccansz egy boltba piáért, merthogy nincs közel bolt, ami messze van az persze zárva, és alkoholt csak arra kijelölt helyeken tudsz venni- ha tudsz.
A hold itt fordítva van. Amikor otthon félhold van, itt ez "elfektetve látszik". A sötétben megszólalt a körülöttünk lévő állatvilág- tücskök, madarak, majmok.. :) Úsztam egyet, éjszakai fürdőzés, csillagnézéssel, dzsungelhangokkal..
Mivel fan vagyok, ezért készültem, és hoztam magammal tabletet amin nézhetem az Eurovíziós döntőt. DE!!!! A wifi annyira gyenge volt, hogy még a weboldalt sem tudtam betölteni. Rengeteg idegösszeomlás után aztán éjfél körül valahogy "szárnyra kapott", de még mindig nem töltötte be valamiért az oldalt. Így az érkezéskor a repülőtéren kapott SIM kártyára (az is érdekes, hogy nem mindenkinek adtak- pl az előttünk álló emberek nem kaptak) töltöttünk 3GB adatmennyiséget és azzal biza működik. Valahogy most lehet majd eredméyhirdetés, így ildomos abbahagynom az írást (közben majmok vagy mókusok (a hang alapján elefánt) rohangálnak a fából épült tetőn..
Holnap folyt., most drukkolok a kedvencemnek.. :)))
Szóval a mai nap; reggel a szállodában reggeliztünk- iszonyat jó kajákat adtak, olyan kenyérrel, amilyet még életemben nem ettem. Bőséges választék volt. Deszertnek a reggelihez helyben termett friss banánt fogyasztottam- hát persze, hogy a 8-10 centis gyümölcsöknek köze nincs azokhoz a gázzal érlelt valamikhez, amiket mi otthon kapunk. Brutális íze van. NEM TUDTAM JEGYET FOGLALNI AZ EUROVÍZIÓRA BÉCSBE MERTHOGY PÁR óRA ALATT ELFOGYOTT!!!! :(((
Idő közben megismertünk egy magyar embert, aki a nagynénjével ugyanazon napon jött, mint mi, ugyanazon napon fognak hazamenni, ugyanazon hotelban szálltak meg, szintén a 25. emeleten kaptak szobát, 2-vel mellettünk. Vicces :) Aztán délben kicsekkoltunk a szállodából (a liftben lefelé 2 magyar lány jött le velünk, beszélgettek, a földszinthez közeledvén megszólaltam magyarul- persze volt nagy nevetés), majd nekiindultunk Colombot nézni- a várost, nem a zsarut.. :)
32 fok, pára, tűző napsütés (aki valaha idejön, soha ne hallgasson az időjárásjelentésre, végig vihart jelzett..). Elsőként a nem rég épült Lotus Theaterhez mentünk, ahová sajnos nem sikerült bejutni. Aztán azzal szemben szintén egy szabadtéri színház szerű épületből show hangjai szűrődtek ki, hát csekkoltuk- valami gyereknap féleség lehetett, így hát nem maradtunk- gyönyörű volt a rengeteg élénk színű ruhába bújtatott gyerek abban az aréna szerű építményben- öltözhetnénk színesebben.. :) Fejünkbe vettük, hogy megkeressük a helyi piacot. Szakadt rólunk a víz a hőségben.. félúton találtunk egy KFC-t, és mivel elfogyott a vizünk is, hát betértünk. 350 rúpiáért (1,9 a szorzó) vettem egy "Spicey chicken" tálat, ami rengeteg embertelenül finom indiai fűszerezésű rizsből és egy hatalmas adag szintén indiai curry szószal sütött csirkéből állt. Ilyen jót KFC-ben még sosem ettem. :) Persze a folyadék is be lett szerezve. Út közben, megszokván azt, hogy vezetési morál, mint olyan nincs, ha van is lámpa egy zebra előtt akkor figyelembe sem veszik lazán száguldoztunk gyalogosan az utak egyik feléről a másikra. Végül nagy nehezen megtaláltuk a piacot, de nagy csalódás ért- az előzetesen neten beígért fűszerek, halak, húsok, különlegességek helyett kínai (ázsiai!?) ruhák, cipők százai ácsingóztak vásárlásért. A nagy kísértés ellenére ott hagytuk őket. :) A szálloda felé más irányt választottunk, és kimentünk az óceánpartra (út közben láttuk a frissen épülő kincstárat (OMG, mintha valami ősi egyiptomi hiperszuper gigantikus palota lenne) és találtam végre olyan kókuszpálmát, ami nyújtózkodás után csak fél méterre kínálta a gyümlcseit, de rám lett szólva, hogy a helyi börtönben biztos örülnének a "mediterrán" újoncnak, de én már lehet, hogy nem lennék feldobva a szitutól, így nem szüreteltem). Bementem az óceánba- kb 24 fokos lehetett, ami számomra meglepő volt. Gyűjtöttem némi kagyló és csigaházat,és helyi spéci köveket, ameyek teljesen átlátszóak, színesek és üvegnek tűnnek- tegnap mikor ezekből készült szobrokat és ékszereket láttam azt hittem, hogy üveg, de nem, valóban kő, illetve az enyéim még kavicsok. Ami rendkívül jó élmény, hogy az utcán bármikor bárki rád köszönhet széles mosollyal.. és csak azért, mert bizony Ő kedves és érdeklődő. Nekem, bunkó és tartózkodó európainak ez rendkívüli élmény és azt érzem, hogy ez a néhány ilyen alkalom is segít abban, hogy legyek nyitottabb és figyeljek minden emberre.
Áporodott szaggal libbentünk be a szállodába, miután egy tuk tuk hazavitt (jól éreztem hogy tegnap nagyon lehúzhatott a tuktukos) baromi jó áron (meter taxi a feliratuk azoknak, akik valóban számolják is mennyit mentek).
Először a recepciónál a hetediken (!!!) majd pedig a 26.-n lévő tetőterasz bárjánál vártuk azt, aki elhozott minket Unawatunába, Gabriella hoteljába. Persze baromira elkerültük egymást, így ők, miután egy órát kerestek, megálltak mellettünk a földszinten, és még úgy vártak kb 10-15 percet, mikoron is a technika csodájánk hála (mobiltelefonos hívás) egymásra találtunk. Mi azt gondoltunk, hogy egy helyi ember fog értünk jönni, de vele jött Imre is, egy szintén magyar férfi, aki Gabriellát helyettesíti mikoron Ő nemtartózkodik a szállodában és segíti a hotel ügyeinek intézésében. Elindultunk hát.. :)
Végig Colombon, a külvárosi részeken is, kb olyan dugó volt, mint a csúcsidőben nagykörúti dugó 5x-e. Cserébe rengeteg érdekes dolgot láthattam a helyiek életéből.
Út közben sofőrünk, egy helyi srác (Damnika??) megállt valami féle levelet vásárolni, amit aztán jókedvűen rágcsált, amiről aztán kiderült, hogy valamiféle "jókedvre derítő" anyag (fűféle). Az érdekes a szituációban az volt, hogy bár ismerem a helyiek vezetési stílusát, egy másodpercig nem aggódtam vagy féltem még akkor sem, mikor elkapott bennünket az az igazi istenes trópusi vihar.. Sri Lanka valóban feltölt és nyugalommal áraszt el!? :) Az út menti táj lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Nem, nem, annál milliószor szebb.. amikor tátod a szád minden egyes fára, hegyre..
Az új szállodánk igencsak szép és kényelmes. Kis házak, 4 egymás mellett, elöttük terasz, előttük medence, körben a "dzsungel" minden állatával együtt. Itt Imre felesége és 4 másik magyar hölgy várt minket az egyikük által készített vacsorával. Vacsi után, zuhany, aztán felcsaptuk Emese barátnémtól kapott isteni nedűt (bor), és relax (nagyon gyorsan elfogyott és itt felejtsd el azt, hogy leruccansz egy boltba piáért, merthogy nincs közel bolt, ami messze van az persze zárva, és alkoholt csak arra kijelölt helyeken tudsz venni- ha tudsz.
A hold itt fordítva van. Amikor otthon félhold van, itt ez "elfektetve látszik". A sötétben megszólalt a körülöttünk lévő állatvilág- tücskök, madarak, majmok.. :) Úsztam egyet, éjszakai fürdőzés, csillagnézéssel, dzsungelhangokkal..
Mivel fan vagyok, ezért készültem, és hoztam magammal tabletet amin nézhetem az Eurovíziós döntőt. DE!!!! A wifi annyira gyenge volt, hogy még a weboldalt sem tudtam betölteni. Rengeteg idegösszeomlás után aztán éjfél körül valahogy "szárnyra kapott", de még mindig nem töltötte be valamiért az oldalt. Így az érkezéskor a repülőtéren kapott SIM kártyára (az is érdekes, hogy nem mindenkinek adtak- pl az előttünk álló emberek nem kaptak) töltöttünk 3GB adatmennyiséget és azzal biza működik. Valahogy most lehet majd eredméyhirdetés, így ildomos abbahagynom az írást (közben majmok vagy mókusok (a hang alapján elefánt) rohangálnak a fából épült tetőn..
Holnap folyt., most drukkolok a kedvencemnek.. :)))
2015. február 27., péntek
Első nap- utazás
Szóval az utolsó simítások az előkészület közben elég viccesen alakultak, köszönhetően a szokásos "utolsó pillanatban" való kapkodásnak. Pl. kiderült, hogy egy közepes és két kis bőröndbe nem is biztos, hogy elférünk, aztán pedig hogy a két kis bőröndöt nem is lesz olyan egyszerű egy embernek egyszerre szállítania. Így szerda este, az indulás előtti napon éjfélkor még tettünk egy "Tesco-túrát", beszerezvén az ideális méretű táskát.
Csütörtökön 12:30ra jött értünk az Airport shuttle transzferbusz- induláskor még épp összefutottam egyik szomszédommal, kivel valahogy mindig sikeredik összetalálkozni minden utazás előtt. :)
Egy elég nagy Emirates géppel indultunk neki a nagy útnak, elsőként Dubaiba. Az Emirates messzemenőleg híres az igényes utaskiszolgálásáról és rendkívül segítőkész és kedves személyzetéről, de ezt sajnos Abby-t, az egyik stewardesst kivéve valahogy nem sikerült nekünk is prezentálniuk. Mindegy, mindenkinek lehet rossz napja..
Az a legenda, hogy a 10 kilométeres magasságban való alkoholfogyasztás lényegesen hamarabb okoz ittas állapotot bizonyítást nyert.. és nem, igazán nem kell ahhoz sokat inni az Emirates gépeken kínált kb. majdhogynem mindenféle és majdnemhogy korlátlanul fogyasztható alkoholból, hogy hamar "megártson".
Csaknem 6 órás utazást követően érkeztünk meg Dubaiba- Budapestről 15:05-kor indultunk, Dubaiba 23:20 körül érkeztünk, szóval elég sok az időeltolódás.
A Pesten előzetesen kapott hotel voucherrel felkerestük az Emirates illetékes személyeit (ami a dubaii reptéren közel sem olyan könnyű; hatalmas, impozáns, csillogó, "minden igényt kielégítő", monumentális építeszeti alkotások lettek a terminálok a maguk túlellenőrzött (kifelé is 2x útlevélbemutatás+ retinascan) rendszereikkel) akiknek köszönhetően kb 10 perc múlva már jött is értünk a transzferbusz és vitt az Emirates által biztosított szállodába (szervezés *5!!!). Ott aztán kiderült, hogy 04:45-kor lesz "wake up call" és 05:15-kor visznek vissza a Colomboi járathoz- mindez úgy, hogy 00:30 körül érkeztünk az egyébként állítólag 3 csillagos szállodába amely ahhoz képest eléggé "luxuskivitelű" volt.
Szóval ma, péntek reggel 5:45 körül már újra a reptéren voltunk, én 1,5 óra alvás után. Egy brutál nagy, Boeing 777- 300 géppel jöttünk, ami a 4 órás út legalább felét turbulenciázással töltötte- legalább volt egy kis izgalom. A stewardessekről ismét nem tudok ujjongva írni, de legalább a felszolgált ételek eszméletlen jók voltak.
Itteni idő szerint 13:30-ra érkeztünk Colomboba (4,5 óra jelenleg az időeltolódás), Sri Lanka fővárosába. Lassan megszokom, hogy ahány terminál, annyi féle "intézési mód" van a ki és beszállásnál. Az egyik pultnál megkértünk egy illetékest, hogy hívjon nekünk taxit, mivel a repülőtér 29 km-re van Colombotól, és az első napi szállásunktól. A hotel baromi szép és modern, ráadásul a 25. emeleten van a szoba, kilátással az óceánra.
Lepakoltunk, és az összeesést kockáztatva elindultunk a várost felfedezni és éttermet keresni. Ami elsőre fura és döbbenetesnek tűnt az az volt, hogy a belvárosban egyedül mi voltunk fehér (jelenleg még hipózott) bőrű járókelők. Csakhamar (1,5 perc séta) ránk talált egy kedves idegen akiről kiderült, hogy a szállodánkban dolgozik, és leintett egy tuktukot, majd 3 fajta programot intézve. Eleget téve a spontaneitás csábításának elsőként egy Buddhista szentélybe mentünk, ahol ráadásul valamiféle ünnepre, fesztiválra készültek- vagy már tartott is!? Eztán jókedvű sofőrünk egy ékszerboltba akart betuszkolni minket és akkor már elfogott az az érzés, amit Egyiptomban is megtapasztaltam- ha a bőrödre van írva, hogy nem közülük való vagy, egy tapasztalatlan európai akkor bizony jóindulatúan ugyan, de hasznot várva tudnak rendkívül hülyének nézni. ..és ez csak hatványozódott akkor, mikor közöltük, hogy szeretnénk pénzt váltani majd a város másik felében lévő ékszerész barátjához vitt minket (a szállodánktól 100 méterre lévő bankfiók helyett) aki persze pult alól és alatt megoldotta a dolgot, számunkra nem biztos, hogy a legkedvezőbben. Végül határozottan megkértük sofőrünket, hogy vigyen vissza a szállodánkhoz. A Sri Lankai közlekedés valóban kaotikus és egy európai számára életveszélyesnek tűnhet- index nélkül, többnyire jelzőlámpák nékül, zebrát, sebességhatárt és záróvonalat figyelmen kívül hagyva. Végül a belvárosban való 1-1,5 órás bolyongás után találtunk egy indiai éttermet, ahol is magyar áraknál olcsóbban eszméletlen jót ehettünk eleget téve lázadó gyomrunk követelésének- fura, valóban nem voltak éttermek Colombo főutcáján sem.. Dubaiból ugyan sokat nem láttam, de abból az jött le, hogy hogyha ott csinálnak valamit, akkor azt "nagyon csinálják", felkészülve, rendben, mindennek eleget téve, tökeletességet (sőt..) akarva. Colomboban ez nem feltétlenül van így. Olyan, mint hogyha nem lennének felkészülve az ide áramló túristákra, valamint jó néhány dologban jócskán el vannak maradva- bár ezek közül szerintem jópár csak a "Pató Pál" féle elmélet miatt lehet..
Az emberek; két féle típussal találkoztam- vagy "kissé" félek attól is ha rám néz és végigmér, vagy pedig ismeretlenül is széles mosollyal fogad és köszön rád az utcán vagy bárhol- a szállodákban, üzletekben egyébként valóban rendkívül kedves és segítőkész a személyzet. Az eddig látott helyek egyébként eszméletlen szépek, és rengeteg a zöld növényzet mindenhol ami Pest után számomra felüdülés. Ahhoz képest, hogy az előrejelzésben vihar szerepelt csak néhányszor hullt pár csepp eső. Ez az itteni 30-32 fokban frissítően is hat, bár ugye elég magas páratartalmat tud okozni..
Mára "röviden" ennyi. :)
Csütörtökön 12:30ra jött értünk az Airport shuttle transzferbusz- induláskor még épp összefutottam egyik szomszédommal, kivel valahogy mindig sikeredik összetalálkozni minden utazás előtt. :)
Egy elég nagy Emirates géppel indultunk neki a nagy útnak, elsőként Dubaiba. Az Emirates messzemenőleg híres az igényes utaskiszolgálásáról és rendkívül segítőkész és kedves személyzetéről, de ezt sajnos Abby-t, az egyik stewardesst kivéve valahogy nem sikerült nekünk is prezentálniuk. Mindegy, mindenkinek lehet rossz napja..
Az a legenda, hogy a 10 kilométeres magasságban való alkoholfogyasztás lényegesen hamarabb okoz ittas állapotot bizonyítást nyert.. és nem, igazán nem kell ahhoz sokat inni az Emirates gépeken kínált kb. majdhogynem mindenféle és majdnemhogy korlátlanul fogyasztható alkoholból, hogy hamar "megártson".
Csaknem 6 órás utazást követően érkeztünk meg Dubaiba- Budapestről 15:05-kor indultunk, Dubaiba 23:20 körül érkeztünk, szóval elég sok az időeltolódás.
A Pesten előzetesen kapott hotel voucherrel felkerestük az Emirates illetékes személyeit (ami a dubaii reptéren közel sem olyan könnyű; hatalmas, impozáns, csillogó, "minden igényt kielégítő", monumentális építeszeti alkotások lettek a terminálok a maguk túlellenőrzött (kifelé is 2x útlevélbemutatás+ retinascan) rendszereikkel) akiknek köszönhetően kb 10 perc múlva már jött is értünk a transzferbusz és vitt az Emirates által biztosított szállodába (szervezés *5!!!). Ott aztán kiderült, hogy 04:45-kor lesz "wake up call" és 05:15-kor visznek vissza a Colomboi járathoz- mindez úgy, hogy 00:30 körül érkeztünk az egyébként állítólag 3 csillagos szállodába amely ahhoz képest eléggé "luxuskivitelű" volt.
Szóval ma, péntek reggel 5:45 körül már újra a reptéren voltunk, én 1,5 óra alvás után. Egy brutál nagy, Boeing 777- 300 géppel jöttünk, ami a 4 órás út legalább felét turbulenciázással töltötte- legalább volt egy kis izgalom. A stewardessekről ismét nem tudok ujjongva írni, de legalább a felszolgált ételek eszméletlen jók voltak.
Itteni idő szerint 13:30-ra érkeztünk Colomboba (4,5 óra jelenleg az időeltolódás), Sri Lanka fővárosába. Lassan megszokom, hogy ahány terminál, annyi féle "intézési mód" van a ki és beszállásnál. Az egyik pultnál megkértünk egy illetékest, hogy hívjon nekünk taxit, mivel a repülőtér 29 km-re van Colombotól, és az első napi szállásunktól. A hotel baromi szép és modern, ráadásul a 25. emeleten van a szoba, kilátással az óceánra.
Lepakoltunk, és az összeesést kockáztatva elindultunk a várost felfedezni és éttermet keresni. Ami elsőre fura és döbbenetesnek tűnt az az volt, hogy a belvárosban egyedül mi voltunk fehér (jelenleg még hipózott) bőrű járókelők. Csakhamar (1,5 perc séta) ránk talált egy kedves idegen akiről kiderült, hogy a szállodánkban dolgozik, és leintett egy tuktukot, majd 3 fajta programot intézve. Eleget téve a spontaneitás csábításának elsőként egy Buddhista szentélybe mentünk, ahol ráadásul valamiféle ünnepre, fesztiválra készültek- vagy már tartott is!? Eztán jókedvű sofőrünk egy ékszerboltba akart betuszkolni minket és akkor már elfogott az az érzés, amit Egyiptomban is megtapasztaltam- ha a bőrödre van írva, hogy nem közülük való vagy, egy tapasztalatlan európai akkor bizony jóindulatúan ugyan, de hasznot várva tudnak rendkívül hülyének nézni. ..és ez csak hatványozódott akkor, mikor közöltük, hogy szeretnénk pénzt váltani majd a város másik felében lévő ékszerész barátjához vitt minket (a szállodánktól 100 méterre lévő bankfiók helyett) aki persze pult alól és alatt megoldotta a dolgot, számunkra nem biztos, hogy a legkedvezőbben. Végül határozottan megkértük sofőrünket, hogy vigyen vissza a szállodánkhoz. A Sri Lankai közlekedés valóban kaotikus és egy európai számára életveszélyesnek tűnhet- index nélkül, többnyire jelzőlámpák nékül, zebrát, sebességhatárt és záróvonalat figyelmen kívül hagyva. Végül a belvárosban való 1-1,5 órás bolyongás után találtunk egy indiai éttermet, ahol is magyar áraknál olcsóbban eszméletlen jót ehettünk eleget téve lázadó gyomrunk követelésének- fura, valóban nem voltak éttermek Colombo főutcáján sem.. Dubaiból ugyan sokat nem láttam, de abból az jött le, hogy hogyha ott csinálnak valamit, akkor azt "nagyon csinálják", felkészülve, rendben, mindennek eleget téve, tökeletességet (sőt..) akarva. Colomboban ez nem feltétlenül van így. Olyan, mint hogyha nem lennének felkészülve az ide áramló túristákra, valamint jó néhány dologban jócskán el vannak maradva- bár ezek közül szerintem jópár csak a "Pató Pál" féle elmélet miatt lehet..
Az emberek; két féle típussal találkoztam- vagy "kissé" félek attól is ha rám néz és végigmér, vagy pedig ismeretlenül is széles mosollyal fogad és köszön rád az utcán vagy bárhol- a szállodákban, üzletekben egyébként valóban rendkívül kedves és segítőkész a személyzet. Az eddig látott helyek egyébként eszméletlen szépek, és rengeteg a zöld növényzet mindenhol ami Pest után számomra felüdülés. Ahhoz képest, hogy az előrejelzésben vihar szerepelt csak néhányszor hullt pár csepp eső. Ez az itteni 30-32 fokban frissítően is hat, bár ugye elég magas páratartalmat tud okozni..
Mára "röviden" ennyi. :)
Előkészületek
Mivel sajnos az előzőleg elkezdett blogot tableten valamiért nem tudom vezetni, ezért áttértem ide.. :)
Még négyet kell aludni..
Kb. fél éve derült ki, hogy Sri Lankára megyünk 2 és fél hétre- erről már évek óta álmodoztam, tehát a blog innen kapta a címét. A fél év pedig nagyon gyorsan eltelt úgy, hogy szinte minden egyes nap gondoltam arra, hogy milyen is lesz. Szépen sorjában intéztünk mindent; oda és vissza is az emirates-szel utazunk, mindkét irányban 12 óra körüli repülési idővel (odafelé Dubaiban lesz átszállás- mivel több, mint 8 óra a várakozási idő, így regisztráltunk a légitársaságnál azon lehetőséget igénybe véve, hogy biztosítanak nekünk egy szállodai szobát Dubaiban ezen időre- visszafelé pedig... a Maldív szigeteken egy "technikai landolás"); kb. egy éve ismertük meg Bányai Gabriellát, aki egy hotel (Lazy Lizard) tulajdfonosa Sri Lanka déli partjánál, így evidens volt, hogy nála szállunk meg. Aztán úgy döntöttünk, hogy az első napot a fővárosban, Colomboban fogjuk tölteni, majd másnap utazunk Unawatuna beach-re, ahol Gabriella vár majd minket. Tegnap este megnéztünk egy kisfilmet Sri Lankáról, és hát a filmben látottak kapcsán is sokszor tátva maradt a szám. A hétvége folyamán igyekeztünk beszerezni minden vélhetően szükséges dolgot- fényképező (!!!), ruhák, napkrém, bőröndök.. ez is kicsit közelebb hozza a várva várt dátumot, illetve az, hogy néhány embertől már úgy búcsúztam el, hogy március közepén találkozunk.
Minden nap fogok ide írni az aktuális élményekről, látottakról, naplószerűen. Még négyet kell aludni... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)