Na szóval; nagyon szépen köszönöm. Mindenkinek aki gondolt rám ezen a napon és ìrt bármilyen formában születésnapom alkalmából, nagyon nagyon jól esett. Bocsánat, hogy késöbb reagáltam rá, de az utazás és az új szállodában lévő wifi miatt nem tudtam hamarabb megtenni.. Szóval köszönöm. :)
Szóval a mai nap; reggel a szállodában reggeliztünk- iszonyat jó kajákat adtak, olyan kenyérrel, amilyet még életemben nem ettem. Bőséges választék volt. Deszertnek a reggelihez helyben termett friss banánt fogyasztottam- hát persze, hogy a 8-10 centis gyümölcsöknek köze nincs azokhoz a gázzal érlelt valamikhez, amiket mi otthon kapunk. Brutális íze van. NEM TUDTAM JEGYET FOGLALNI AZ EUROVÍZIÓRA BÉCSBE MERTHOGY PÁR óRA ALATT ELFOGYOTT!!!! :(((
Idő közben megismertünk egy magyar embert, aki a nagynénjével ugyanazon napon jött, mint mi, ugyanazon napon fognak hazamenni, ugyanazon hotelban szálltak meg, szintén a 25. emeleten kaptak szobát, 2-vel mellettünk. Vicces :) Aztán délben kicsekkoltunk a szállodából (a liftben lefelé 2 magyar lány jött le velünk, beszélgettek, a földszinthez közeledvén megszólaltam magyarul- persze volt nagy nevetés), majd nekiindultunk Colombot nézni- a várost, nem a zsarut.. :)
32 fok, pára, tűző napsütés (aki valaha idejön, soha ne hallgasson az időjárásjelentésre, végig vihart jelzett..). Elsőként a nem rég épült Lotus Theaterhez mentünk, ahová sajnos nem sikerült bejutni. Aztán azzal szemben szintén egy szabadtéri színház szerű épületből show hangjai szűrődtek ki, hát csekkoltuk- valami gyereknap féleség lehetett, így hát nem maradtunk- gyönyörű volt a rengeteg élénk színű ruhába bújtatott gyerek abban az aréna szerű építményben- öltözhetnénk színesebben.. :) Fejünkbe vettük, hogy megkeressük a helyi piacot. Szakadt rólunk a víz a hőségben.. félúton találtunk egy KFC-t, és mivel elfogyott a vizünk is, hát betértünk. 350 rúpiáért (1,9 a szorzó) vettem egy "Spicey chicken" tálat, ami rengeteg embertelenül finom indiai fűszerezésű rizsből és egy hatalmas adag szintén indiai curry szószal sütött csirkéből állt. Ilyen jót KFC-ben még sosem ettem. :) Persze a folyadék is be lett szerezve. Út közben, megszokván azt, hogy vezetési morál, mint olyan nincs, ha van is lámpa egy zebra előtt akkor figyelembe sem veszik lazán száguldoztunk gyalogosan az utak egyik feléről a másikra. Végül nagy nehezen megtaláltuk a piacot, de nagy csalódás ért- az előzetesen neten beígért fűszerek, halak, húsok, különlegességek helyett kínai (ázsiai!?) ruhák, cipők százai ácsingóztak vásárlásért. A nagy kísértés ellenére ott hagytuk őket. :) A szálloda felé más irányt választottunk, és kimentünk az óceánpartra (út közben láttuk a frissen épülő kincstárat (OMG, mintha valami ősi egyiptomi hiperszuper gigantikus palota lenne) és találtam végre olyan kókuszpálmát, ami nyújtózkodás után csak fél méterre kínálta a gyümlcseit, de rám lett szólva, hogy a helyi börtönben biztos örülnének a "mediterrán" újoncnak, de én már lehet, hogy nem lennék feldobva a szitutól, így nem szüreteltem). Bementem az óceánba- kb 24 fokos lehetett, ami számomra meglepő volt. Gyűjtöttem némi kagyló és csigaházat,és helyi spéci köveket, ameyek teljesen átlátszóak, színesek és üvegnek tűnnek- tegnap mikor ezekből készült szobrokat és ékszereket láttam azt hittem, hogy üveg, de nem, valóban kő, illetve az enyéim még kavicsok. Ami rendkívül jó élmény, hogy az utcán bármikor bárki rád köszönhet széles mosollyal.. és csak azért, mert bizony Ő kedves és érdeklődő. Nekem, bunkó és tartózkodó európainak ez rendkívüli élmény és azt érzem, hogy ez a néhány ilyen alkalom is segít abban, hogy legyek nyitottabb és figyeljek minden emberre.
Áporodott szaggal libbentünk be a szállodába, miután egy tuk tuk hazavitt (jól éreztem hogy tegnap nagyon lehúzhatott a tuktukos) baromi jó áron (meter taxi a feliratuk azoknak, akik valóban számolják is mennyit mentek).
Először a recepciónál a hetediken (!!!) majd pedig a 26.-n lévő tetőterasz bárjánál vártuk azt, aki elhozott minket Unawatunába, Gabriella hoteljába. Persze baromira elkerültük egymást, így ők, miután egy órát kerestek, megálltak mellettünk a földszinten, és még úgy vártak kb 10-15 percet, mikoron is a technika csodájánk hála (mobiltelefonos hívás) egymásra találtunk. Mi azt gondoltunk, hogy egy helyi ember fog értünk jönni, de vele jött Imre is, egy szintén magyar férfi, aki Gabriellát helyettesíti mikoron Ő nemtartózkodik a szállodában és segíti a hotel ügyeinek intézésében. Elindultunk hát.. :)
Végig Colombon, a külvárosi részeken is, kb olyan dugó volt, mint a csúcsidőben nagykörúti dugó 5x-e. Cserébe rengeteg érdekes dolgot láthattam a helyiek életéből.
Út közben sofőrünk, egy helyi srác (Damnika??) megállt valami féle levelet vásárolni, amit aztán jókedvűen rágcsált, amiről aztán kiderült, hogy valamiféle "jókedvre derítő" anyag (fűféle). Az érdekes a szituációban az volt, hogy bár ismerem a helyiek vezetési stílusát, egy másodpercig nem aggódtam vagy féltem még akkor sem, mikor elkapott bennünket az az igazi istenes trópusi vihar.. Sri Lanka valóban feltölt és nyugalommal áraszt el!? :) Az út menti táj lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Nem, nem, annál milliószor szebb.. amikor tátod a szád minden egyes fára, hegyre..
Az új szállodánk igencsak szép és kényelmes. Kis házak, 4 egymás mellett, elöttük terasz, előttük medence, körben a "dzsungel" minden állatával együtt. Itt Imre felesége és 4 másik magyar hölgy várt minket az egyikük által készített vacsorával. Vacsi után, zuhany, aztán felcsaptuk Emese barátnémtól kapott isteni nedűt (bor), és relax (nagyon gyorsan elfogyott és itt felejtsd el azt, hogy leruccansz egy boltba piáért, merthogy nincs közel bolt, ami messze van az persze zárva, és alkoholt csak arra kijelölt helyeken tudsz venni- ha tudsz.
A hold itt fordítva van. Amikor otthon félhold van, itt ez "elfektetve látszik". A sötétben megszólalt a körülöttünk lévő állatvilág- tücskök, madarak, majmok.. :) Úsztam egyet, éjszakai fürdőzés, csillagnézéssel, dzsungelhangokkal..
Mivel fan vagyok, ezért készültem, és hoztam magammal tabletet amin nézhetem az Eurovíziós döntőt. DE!!!! A wifi annyira gyenge volt, hogy még a weboldalt sem tudtam betölteni. Rengeteg idegösszeomlás után aztán éjfél körül valahogy "szárnyra kapott", de még mindig nem töltötte be valamiért az oldalt. Így az érkezéskor a repülőtéren kapott SIM kártyára (az is érdekes, hogy nem mindenkinek adtak- pl az előttünk álló emberek nem kaptak) töltöttünk 3GB adatmennyiséget és azzal biza működik. Valahogy most lehet majd eredméyhirdetés, így ildomos abbahagynom az írást (közben majmok vagy mókusok (a hang alapján elefánt) rohangálnak a fából épült tetőn..
Holnap folyt., most drukkolok a kedvencemnek.. :)))
2015. február 28., szombat
2015. február 27., péntek
Első nap- utazás
Szóval az utolsó simítások az előkészület közben elég viccesen alakultak, köszönhetően a szokásos "utolsó pillanatban" való kapkodásnak. Pl. kiderült, hogy egy közepes és két kis bőröndbe nem is biztos, hogy elférünk, aztán pedig hogy a két kis bőröndöt nem is lesz olyan egyszerű egy embernek egyszerre szállítania. Így szerda este, az indulás előtti napon éjfélkor még tettünk egy "Tesco-túrát", beszerezvén az ideális méretű táskát.
Csütörtökön 12:30ra jött értünk az Airport shuttle transzferbusz- induláskor még épp összefutottam egyik szomszédommal, kivel valahogy mindig sikeredik összetalálkozni minden utazás előtt. :)
Egy elég nagy Emirates géppel indultunk neki a nagy útnak, elsőként Dubaiba. Az Emirates messzemenőleg híres az igényes utaskiszolgálásáról és rendkívül segítőkész és kedves személyzetéről, de ezt sajnos Abby-t, az egyik stewardesst kivéve valahogy nem sikerült nekünk is prezentálniuk. Mindegy, mindenkinek lehet rossz napja..
Az a legenda, hogy a 10 kilométeres magasságban való alkoholfogyasztás lényegesen hamarabb okoz ittas állapotot bizonyítást nyert.. és nem, igazán nem kell ahhoz sokat inni az Emirates gépeken kínált kb. majdhogynem mindenféle és majdnemhogy korlátlanul fogyasztható alkoholból, hogy hamar "megártson".
Csaknem 6 órás utazást követően érkeztünk meg Dubaiba- Budapestről 15:05-kor indultunk, Dubaiba 23:20 körül érkeztünk, szóval elég sok az időeltolódás.
A Pesten előzetesen kapott hotel voucherrel felkerestük az Emirates illetékes személyeit (ami a dubaii reptéren közel sem olyan könnyű; hatalmas, impozáns, csillogó, "minden igényt kielégítő", monumentális építeszeti alkotások lettek a terminálok a maguk túlellenőrzött (kifelé is 2x útlevélbemutatás+ retinascan) rendszereikkel) akiknek köszönhetően kb 10 perc múlva már jött is értünk a transzferbusz és vitt az Emirates által biztosított szállodába (szervezés *5!!!). Ott aztán kiderült, hogy 04:45-kor lesz "wake up call" és 05:15-kor visznek vissza a Colomboi járathoz- mindez úgy, hogy 00:30 körül érkeztünk az egyébként állítólag 3 csillagos szállodába amely ahhoz képest eléggé "luxuskivitelű" volt.
Szóval ma, péntek reggel 5:45 körül már újra a reptéren voltunk, én 1,5 óra alvás után. Egy brutál nagy, Boeing 777- 300 géppel jöttünk, ami a 4 órás út legalább felét turbulenciázással töltötte- legalább volt egy kis izgalom. A stewardessekről ismét nem tudok ujjongva írni, de legalább a felszolgált ételek eszméletlen jók voltak.
Itteni idő szerint 13:30-ra érkeztünk Colomboba (4,5 óra jelenleg az időeltolódás), Sri Lanka fővárosába. Lassan megszokom, hogy ahány terminál, annyi féle "intézési mód" van a ki és beszállásnál. Az egyik pultnál megkértünk egy illetékest, hogy hívjon nekünk taxit, mivel a repülőtér 29 km-re van Colombotól, és az első napi szállásunktól. A hotel baromi szép és modern, ráadásul a 25. emeleten van a szoba, kilátással az óceánra.
Lepakoltunk, és az összeesést kockáztatva elindultunk a várost felfedezni és éttermet keresni. Ami elsőre fura és döbbenetesnek tűnt az az volt, hogy a belvárosban egyedül mi voltunk fehér (jelenleg még hipózott) bőrű járókelők. Csakhamar (1,5 perc séta) ránk talált egy kedves idegen akiről kiderült, hogy a szállodánkban dolgozik, és leintett egy tuktukot, majd 3 fajta programot intézve. Eleget téve a spontaneitás csábításának elsőként egy Buddhista szentélybe mentünk, ahol ráadásul valamiféle ünnepre, fesztiválra készültek- vagy már tartott is!? Eztán jókedvű sofőrünk egy ékszerboltba akart betuszkolni minket és akkor már elfogott az az érzés, amit Egyiptomban is megtapasztaltam- ha a bőrödre van írva, hogy nem közülük való vagy, egy tapasztalatlan európai akkor bizony jóindulatúan ugyan, de hasznot várva tudnak rendkívül hülyének nézni. ..és ez csak hatványozódott akkor, mikor közöltük, hogy szeretnénk pénzt váltani majd a város másik felében lévő ékszerész barátjához vitt minket (a szállodánktól 100 méterre lévő bankfiók helyett) aki persze pult alól és alatt megoldotta a dolgot, számunkra nem biztos, hogy a legkedvezőbben. Végül határozottan megkértük sofőrünket, hogy vigyen vissza a szállodánkhoz. A Sri Lankai közlekedés valóban kaotikus és egy európai számára életveszélyesnek tűnhet- index nélkül, többnyire jelzőlámpák nékül, zebrát, sebességhatárt és záróvonalat figyelmen kívül hagyva. Végül a belvárosban való 1-1,5 órás bolyongás után találtunk egy indiai éttermet, ahol is magyar áraknál olcsóbban eszméletlen jót ehettünk eleget téve lázadó gyomrunk követelésének- fura, valóban nem voltak éttermek Colombo főutcáján sem.. Dubaiból ugyan sokat nem láttam, de abból az jött le, hogy hogyha ott csinálnak valamit, akkor azt "nagyon csinálják", felkészülve, rendben, mindennek eleget téve, tökeletességet (sőt..) akarva. Colomboban ez nem feltétlenül van így. Olyan, mint hogyha nem lennének felkészülve az ide áramló túristákra, valamint jó néhány dologban jócskán el vannak maradva- bár ezek közül szerintem jópár csak a "Pató Pál" féle elmélet miatt lehet..
Az emberek; két féle típussal találkoztam- vagy "kissé" félek attól is ha rám néz és végigmér, vagy pedig ismeretlenül is széles mosollyal fogad és köszön rád az utcán vagy bárhol- a szállodákban, üzletekben egyébként valóban rendkívül kedves és segítőkész a személyzet. Az eddig látott helyek egyébként eszméletlen szépek, és rengeteg a zöld növényzet mindenhol ami Pest után számomra felüdülés. Ahhoz képest, hogy az előrejelzésben vihar szerepelt csak néhányszor hullt pár csepp eső. Ez az itteni 30-32 fokban frissítően is hat, bár ugye elég magas páratartalmat tud okozni..
Mára "röviden" ennyi. :)
Csütörtökön 12:30ra jött értünk az Airport shuttle transzferbusz- induláskor még épp összefutottam egyik szomszédommal, kivel valahogy mindig sikeredik összetalálkozni minden utazás előtt. :)
Egy elég nagy Emirates géppel indultunk neki a nagy útnak, elsőként Dubaiba. Az Emirates messzemenőleg híres az igényes utaskiszolgálásáról és rendkívül segítőkész és kedves személyzetéről, de ezt sajnos Abby-t, az egyik stewardesst kivéve valahogy nem sikerült nekünk is prezentálniuk. Mindegy, mindenkinek lehet rossz napja..
Az a legenda, hogy a 10 kilométeres magasságban való alkoholfogyasztás lényegesen hamarabb okoz ittas állapotot bizonyítást nyert.. és nem, igazán nem kell ahhoz sokat inni az Emirates gépeken kínált kb. majdhogynem mindenféle és majdnemhogy korlátlanul fogyasztható alkoholból, hogy hamar "megártson".
Csaknem 6 órás utazást követően érkeztünk meg Dubaiba- Budapestről 15:05-kor indultunk, Dubaiba 23:20 körül érkeztünk, szóval elég sok az időeltolódás.
A Pesten előzetesen kapott hotel voucherrel felkerestük az Emirates illetékes személyeit (ami a dubaii reptéren közel sem olyan könnyű; hatalmas, impozáns, csillogó, "minden igényt kielégítő", monumentális építeszeti alkotások lettek a terminálok a maguk túlellenőrzött (kifelé is 2x útlevélbemutatás+ retinascan) rendszereikkel) akiknek köszönhetően kb 10 perc múlva már jött is értünk a transzferbusz és vitt az Emirates által biztosított szállodába (szervezés *5!!!). Ott aztán kiderült, hogy 04:45-kor lesz "wake up call" és 05:15-kor visznek vissza a Colomboi járathoz- mindez úgy, hogy 00:30 körül érkeztünk az egyébként állítólag 3 csillagos szállodába amely ahhoz képest eléggé "luxuskivitelű" volt.
Szóval ma, péntek reggel 5:45 körül már újra a reptéren voltunk, én 1,5 óra alvás után. Egy brutál nagy, Boeing 777- 300 géppel jöttünk, ami a 4 órás út legalább felét turbulenciázással töltötte- legalább volt egy kis izgalom. A stewardessekről ismét nem tudok ujjongva írni, de legalább a felszolgált ételek eszméletlen jók voltak.
Itteni idő szerint 13:30-ra érkeztünk Colomboba (4,5 óra jelenleg az időeltolódás), Sri Lanka fővárosába. Lassan megszokom, hogy ahány terminál, annyi féle "intézési mód" van a ki és beszállásnál. Az egyik pultnál megkértünk egy illetékest, hogy hívjon nekünk taxit, mivel a repülőtér 29 km-re van Colombotól, és az első napi szállásunktól. A hotel baromi szép és modern, ráadásul a 25. emeleten van a szoba, kilátással az óceánra.
Lepakoltunk, és az összeesést kockáztatva elindultunk a várost felfedezni és éttermet keresni. Ami elsőre fura és döbbenetesnek tűnt az az volt, hogy a belvárosban egyedül mi voltunk fehér (jelenleg még hipózott) bőrű járókelők. Csakhamar (1,5 perc séta) ránk talált egy kedves idegen akiről kiderült, hogy a szállodánkban dolgozik, és leintett egy tuktukot, majd 3 fajta programot intézve. Eleget téve a spontaneitás csábításának elsőként egy Buddhista szentélybe mentünk, ahol ráadásul valamiféle ünnepre, fesztiválra készültek- vagy már tartott is!? Eztán jókedvű sofőrünk egy ékszerboltba akart betuszkolni minket és akkor már elfogott az az érzés, amit Egyiptomban is megtapasztaltam- ha a bőrödre van írva, hogy nem közülük való vagy, egy tapasztalatlan európai akkor bizony jóindulatúan ugyan, de hasznot várva tudnak rendkívül hülyének nézni. ..és ez csak hatványozódott akkor, mikor közöltük, hogy szeretnénk pénzt váltani majd a város másik felében lévő ékszerész barátjához vitt minket (a szállodánktól 100 méterre lévő bankfiók helyett) aki persze pult alól és alatt megoldotta a dolgot, számunkra nem biztos, hogy a legkedvezőbben. Végül határozottan megkértük sofőrünket, hogy vigyen vissza a szállodánkhoz. A Sri Lankai közlekedés valóban kaotikus és egy európai számára életveszélyesnek tűnhet- index nélkül, többnyire jelzőlámpák nékül, zebrát, sebességhatárt és záróvonalat figyelmen kívül hagyva. Végül a belvárosban való 1-1,5 órás bolyongás után találtunk egy indiai éttermet, ahol is magyar áraknál olcsóbban eszméletlen jót ehettünk eleget téve lázadó gyomrunk követelésének- fura, valóban nem voltak éttermek Colombo főutcáján sem.. Dubaiból ugyan sokat nem láttam, de abból az jött le, hogy hogyha ott csinálnak valamit, akkor azt "nagyon csinálják", felkészülve, rendben, mindennek eleget téve, tökeletességet (sőt..) akarva. Colomboban ez nem feltétlenül van így. Olyan, mint hogyha nem lennének felkészülve az ide áramló túristákra, valamint jó néhány dologban jócskán el vannak maradva- bár ezek közül szerintem jópár csak a "Pató Pál" féle elmélet miatt lehet..
Az emberek; két féle típussal találkoztam- vagy "kissé" félek attól is ha rám néz és végigmér, vagy pedig ismeretlenül is széles mosollyal fogad és köszön rád az utcán vagy bárhol- a szállodákban, üzletekben egyébként valóban rendkívül kedves és segítőkész a személyzet. Az eddig látott helyek egyébként eszméletlen szépek, és rengeteg a zöld növényzet mindenhol ami Pest után számomra felüdülés. Ahhoz képest, hogy az előrejelzésben vihar szerepelt csak néhányszor hullt pár csepp eső. Ez az itteni 30-32 fokban frissítően is hat, bár ugye elég magas páratartalmat tud okozni..
Mára "röviden" ennyi. :)
Előkészületek
Mivel sajnos az előzőleg elkezdett blogot tableten valamiért nem tudom vezetni, ezért áttértem ide.. :)
Még négyet kell aludni..
Kb. fél éve derült ki, hogy Sri Lankára megyünk 2 és fél hétre- erről már évek óta álmodoztam, tehát a blog innen kapta a címét. A fél év pedig nagyon gyorsan eltelt úgy, hogy szinte minden egyes nap gondoltam arra, hogy milyen is lesz. Szépen sorjában intéztünk mindent; oda és vissza is az emirates-szel utazunk, mindkét irányban 12 óra körüli repülési idővel (odafelé Dubaiban lesz átszállás- mivel több, mint 8 óra a várakozási idő, így regisztráltunk a légitársaságnál azon lehetőséget igénybe véve, hogy biztosítanak nekünk egy szállodai szobát Dubaiban ezen időre- visszafelé pedig... a Maldív szigeteken egy "technikai landolás"); kb. egy éve ismertük meg Bányai Gabriellát, aki egy hotel (Lazy Lizard) tulajdfonosa Sri Lanka déli partjánál, így evidens volt, hogy nála szállunk meg. Aztán úgy döntöttünk, hogy az első napot a fővárosban, Colomboban fogjuk tölteni, majd másnap utazunk Unawatuna beach-re, ahol Gabriella vár majd minket. Tegnap este megnéztünk egy kisfilmet Sri Lankáról, és hát a filmben látottak kapcsán is sokszor tátva maradt a szám. A hétvége folyamán igyekeztünk beszerezni minden vélhetően szükséges dolgot- fényképező (!!!), ruhák, napkrém, bőröndök.. ez is kicsit közelebb hozza a várva várt dátumot, illetve az, hogy néhány embertől már úgy búcsúztam el, hogy március közepén találkozunk.
Minden nap fogok ide írni az aktuális élményekről, látottakról, naplószerűen. Még négyet kell aludni... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)